Magyar Dohányújság

A dohány mint adóhordozó

A dohánytermékek adóhordozó képességét az állami költségvetés jelentős forrásaként felhasználó „jövedéki” rendszer létrehozása Napóleon nevéhez fűződik.

Summary in english !

A DOHÁNY MINT ADÓHORDOZÓ



Borbély Zsolt

Róna Dohányfeldolgozó Kft.

Az Európai Unió dohány-jövedéki szabályozása



Az Európai Unióban 1972 óta folyamatosan alakítják a dohánytermékek adózásának gazdaságpolitikai feltételeit. Általános trend az adóterhelés növelése és az egyéb szabályok szigorítása (reklám, vevők tájékoztatása az egészségügyi veszélyekről, dohányzásellenes kampányok, forgalmazási feltételek, nyilvános helyeken történő dohányzás feltételei stb.). Mindezek mögött elsődlegesen egészségügyi megfontolások húzódnak meg. Ugyanakkor a tagországok adópolitikájának alakításában, valamint a Közösség által meghatározott minimális adómértékek meghatározásában, az emelések ütemezésében foglalkoztatási, iparpolitikai és költségvetési szempontok is érvényesülnek.



A dohánytermékek adóztatásának harmonizálására 1972 és 1995 között több irányelv született. Ezek első tartalmi összefoglalását jelentette a 95/59/EC irányelv, amely a dohányadók szerkezetét illetően az alábbi alapelveket fogalmazta meg:



• Az egységes belső piacon a dohányiparban két adót alkalmazhatnak: a forgalmi adót (ÁFA) és a jövedéki adót.

• A forgalmi adó mértékét a tagállamok maguk határozzák meg, de annak legalább 15 százalékosnak kell lennie, azaz a kiskereskedelmi ár legalább 13 százalékának.

• A jövedéki adó két összetevőből épülhet fel. Egyfelől tételes adóból áll, amely a dohánytermék mennyiségéhez kötött (X Euró/1000 szál vagy kg). Másfelől a dohánytermék kiskereskedelmi ára százalékában meghatározott arányos adó lehet. A szóban forgó irányelv szerint a tételes adó összegét és az arányos adó százalékos mértékét a tagállamok maguk határozzák meg.



A dohánytermékek adójának harmonizálására, illetve az országok közti nagymértékű árkülönbség mérséklésére a későbbiekben további lépés történt. A 2002/10/EC irányelv rögzíti a tételes és százalékos adó eredményeként kialakuló százalékos jövedékiadó-terhelés jelenleg is érvényes minimális mértékét.



Történelmi sorrendben a pipázás volt az első elterjedt dohányzási mód, ezt követte a szivarozás, majd az I. világháború alatt terjedt el a nagyipari módszerekkel gyártható cigaretták divatja, amelyek már 1920-1930 között szinte teljesen kiszorították a korábbi termékeket. Ennélfogva adóztatási szempontból csak a cigarettáknak van jelentősége.



A cigaretta esetében az az EU-előírás, hogy a kételemű jövedéki adó együttes mértéke el kell, hogy érje a forgalmi adót is tartalmazó kiskereskedelmi ár minimum 57 százalékát, ugyanakkor euróban is meghatározták az 1000 szálra eső jövedéki adó minimumot: ez 2004 végétől 2006. július 1-ig 60 euro/1000 darab, ezt követően pedig 64 euro/1000 darab lesz.



Jövedéki adó Magyarországon



Magyarországon a dohánytermékek fogyasztását terhelő adókról a Jövedéki törvény rendelkezik. A cigaretták esetében az adó két összetevőből áll: tételes (forint/1000 darab) és a kiskereskedelmi ár hányadában kifejezett százalékos adóból. (2005-ben Magyarországon a 14 milliárd db legálisan eladott cigaretta után az állami adóbevétel mintegy 230 milliárd Ft volt.) Ez a rendszer megfelel az EU által megkövetelt szerkezetnek, ugyanakkor az adó mértéke elmarad az uniós követelményektől (2002/10/EC irányelv). A cigaretta hazai adóztatási politikájának alakulását az előttünk álló években az uniós harmonizáció kényszere határozza meg. Az uniós vállalásoknak megfelelően a cigaretták hazai adóterhe fokozatosan emelkedni fog. Élve a cigaretták minimum adójára kapott derogációs lehetőséggel, a 2004. májusi csatlakozást követően mintegy négy év áll rendelkezésre, hogy több lépcsőben Magyarország is teljesítse az uniós minimumadó előírásokat. Ez azt jelenti, hogy a cigaretta tételes és a kiskereskedelmi ár százalékában meghatározott adója várhatóan az alábbiak szerint alakul a szóban forgó időszakban:

A cigaretta EU minimum jövedéki adójának

várható magyarországi teljesítése

* 583 Ft/doboz árral számolva és 260 Ft/euro-s árfolyamon,

64 euro/1000 darab minimum adókövetelmény alapján

Az adópolitika meghatározó kérdése az volt, hogy a vásárlóerő korlátozott növekedése mellett milyen adó-, és árnövelési ütemet visel el a cigarettapiac.



Dohányfogyasztás Magyarországon



A magyarországi dohányfogyasztással kapcsolatban a termelési és a fogyasztási statisztikák alapján az alábbiak rajzolódnak ki:

A legális hazai fogyasztás az 1990-es évtizedben alapvetően a háztartások jövedelemváltozásának trendjét követte: a KSH családstatisztikai adatai szerint az egy főre jutó magyarországi dohányfogyasztás 1990-ben mintegy 1,8 kilogramm volt. A kilencvenes éve közepére ez 1,4-1,5 kg/fő/évre mérséklődött. A kilencvenes évek végére a fogyasztás az 1,5 kg/fő/év szinten stabilizálódott.

A tényleges dohányfogyasztási adatok azonban a hivatalosan számba vettnél magasabbak, mivel a rendszerváltoztatást követően a cigaretták esetében az áremelkedések ellensúlyozására a fogyasztók elterjedt eszközévé vált az adózást elkerülő illegális (feketepiaci) árubeszerzés. A becslések szerint az elmúlt 5 évben kieső legális cigarettaforgalom mintegy kétharmada a nem hivatalos, adóelkerülő s ezért alacsonyabb fogyasztói árú csatornákba terelődött.



Az intenzív adó- ás áremelések hatására bekövetkezett piaci arányokat jól mutatja az 1. ábra. Ebből kitűnik, hogy a 2000. évtől kezdve gyorsuló trendet mutat az illegális cigarettapiac növekedése, melynek „eredményeként” mára az összes legális fogyasztás évi 14 milliárd darabra csökkent, egyidejűleg az illegális piac elérte a 7 milliárdot. Mivel ez nem csupán költségvetési veszteséget jelent, hanem a szervezett bűnözés térnyerésével, minőségi garancia nélküli termékek tömeges fogyasztásával jár együtt, elkerülhetetlen a kérdés: meghatározható-e az a maximális adómérték, mely egy adott ország piacán még nem vezet ilyen jelenségekhez.



Mekkora a cigaretták adóteher viselő képessége?



Erre vonatkozó elemzések más országokban és az Európai Unióban már korábban is történtek, hiszen a hibás dohány-jövedéki adópolitika más országokban is okozott és okoz hasonló helyzeteket. A szakértők arra az álláspontra jutottak, hogy a fogyasztók körében akkor kezd terjedni a nem jogkövető magatartás (az illegális cigaretták tömeges fogyasztása), ha az átlagos dohányzó napi fogyasztásának megfelelő egy csomag (20 db) cigaretta adóterhelése meghaladja az adott ország egy főre és egy napra jutó GDP-jének 3%-át. A különböző európai országok – köztük Magyarország – adatait a 2. ábra mutatja. Ezen a szaggatott vonallal körülvett négyszög jelöli az egyes országok egy főre eső napi GDP-jének 3%-os sávját, illetve a cigaretták adótartalmának adott országban érvényes értékeit.



Magyarországon a 90-es évek végéig ez az érték megfelelt a 3%-os sávnak, ugyanúgy Csehországé és Lengyelországé is kis eltérésekkel. Az is látható, hogy jóval magasabb GDP-vel rendelkező országokban a cigaretták jelentősen nagyobb adóterheket is hordozhatnak anélkül, hogy nagy feketepiac alakulna ki. Érdekes Svédország esete, ahol a cigaretták adóját 1998-ban annyira emelték, hogy az messze került az „aranyszabályt” jelentő sávtól, majd 2000-ben a feketepiac meglódulása és a költségvetési bevételek visszaesése miatt csökkentek a cigarettaadók, és visszatértek a sávba.

A 90-es évek végén Magyarország a sáv szélére került, mostanára pedig már kívül esik a sávon. Hátra van még az EU által megkövetelt adóemelés jelentős része, mely 2008 végéig lenne megvalósítandó.



Ebben a tekintetben a 2008 végére várható helyzet a GDP és a cigarettaadók alakulásának összevetéséből vezethető le. A KSH adatai szerint a GDP 2004-ben 20.413 milliárd forint volt, melynek növekedési rátája ugyancsak a KSH szerint évi 4%-ra tehető. Így 2008-ban 16%-kal lehet magasabb, azaz 23.680 milliárd forintra várható. 10 milliós népességre számolva ebből egy főre évi 2.368.000 forint esik, egy napra pedig 6.488 Ft. Az elemzők szerint ennek 3%-a alatt kell maradnia egy 20 db-os csomag cigaretta adóterhének ahhoz, hogy ne alakuljon ki masszív illegális fogyasztás, ez az érték 194 Ft.



A cigaretták adóterhelését tekintve erre az időpontra el kell érni az EU által megkövetelt 64 euró/1000 db értéket, illetve a fogyasztói ár 57%-át. A 64 eurós minimum 260 Ft/euró árfolyamon 16.640 Ft-ot tesz ki, ebből 20 db-ra eső hányad 332,80 Ft. Ha ez egyenlő a fogyasztói ár 57%-ával, akkor egy csomag cigaretta ára 583 Ft lesz, melynek ÁFA-tartalma 16,67%, azaz 97,32 Ft. Így a jövedéki adó és az ÁFA együttes összege 332,80 + 97,32 = 430,12 Ft lesz, ami egy csomag cigaretta árának teljes adótartalmát jelenti. Ez a pont pedig kívül esik a legális piac működési sávján.



Adópolitikai döntési alternatívák



Van-e mozgástere ebben a helyzetben a magyar adópolitikának? Nem sok. Az EU-csatlakozási szerződésben Magyarország (is) vállalta a dohánytermékek adóminimumainak megvalósítását 2008-ig tartó derogációval. Jobb feltételeket ebben a tekintetben más, velünk együtt csatlakozó ország sem kapott. A mostanáig eltelt idő azonban más országokban is olyan nagymértékű cigaretta-feketepiacok kialakulásához vezetett, hogy egyes vélemények szerint a cigaretta-minimumadót több országban sem fogják megvalósítani a derogáció lejártáig.



Elvileg járható lenne a határőrizet és a rendvédelem szigorítása útján is a feketepiac korlátozása. Ezt a lehetőséget azonban a legtöbb politikai döntéshozó hajlamos túlbecsülni, beleértve az EU döntéshozóit is. Valójában a rendvédelmi szervek által elkobzott mennyiség csak a jéghegy csúcsa, a hatékonyabb fellépéshez erős politikai szándék és nagyságrenddel nagyobb technikai háttér lenne szükséges.



A közvélemény pedig több okból is megosztott. A dohányzók egy része a feketepiac rendszeres vásárlója, értelemszerűen nem támogatja annak visszaszorítását, a másik része nemdohányzó és közömbös. Érdekes jelenség, hogy az egészségvédő, dohányzást ellenző társadalmi mozgalmak jelentős részben bagatellizálni igyekeznek a feketepiac méretét és az ezzel összefüggő jelenségeket és további masszív adóemeléseket látnának indokoltnak. Végül lenne egy olyan alternatíva, mely révén a feketepiac bizonyosan letörhető lenne: az adócsökkentés és a vele járó árcsökkenés.

Erről azonban az adóbevételben érdekelt költségvetést eddig nem lehetett meggyőzni.

Egyelőre marad a növekvő feketepiac.

Összefoglalás



A dohánytermékek adóhordozó képességét az állami költségvetés jelentős forrásaként felhasználó „jövedéki” rendszer létrehozása Napóleon nevéhez fűződik. Jellegzetes elemei a dohányra kivetett normatív adó, valamint ennek beszedését biztosító, a termeltetésre, feldolgozásra és forgalmazásra kiterjedő állami monopólium. Az ennek eredményeként keletkező igen jelentős költségvetési bevételek okán más európai államok, így az osztrák császárság is hamarosan kiépítették a maguk dohánymonopóliumait a XIX. század első felében. Az önálló Magyar Királyi Dohányjövedék a kiegyezéstől kezdve gazdagította a magyar állam költségvetését.

A jövedéki rendszer azóta sok elemében változott, de a dohánytermékek forgalmazása ma is jelentős költségvetési forrás. A költségvetés szempontjából a legjelentősebb kérdés az, mekkora adóterhet képesek viselni a dohánytermékek.





TOBACCO AS A TAX BEARING PRODUCT



SUMMARY:



The „State revenue” system using the tax bearing capacity of the tobacco products as a considerable revenue of the state budget was first created by Napoleon. Its typical elements were the standard taxes levied on tobacco and state monopoly system of growing, processing and selling tobacco providing the collection of these taxes. Because of the high amounts of taxes flowing in to the budget from tobacco taxation other European states – among them the Austrian Empire – have created their own tobacco monopolies during the first half of the XIX. century. The independent Hungarian Royal Tobacco Monopoly made its contribution to the Hungarian State budget after the Compromise of 1867.

The tobacco state revenue system has changed in many respects since then but tobacco products still represent a meaningful source for the budget.

The most important question of budgeting is how big tax load can be levied on tobacco goods.