Válságban a dohányágazat
2006.05.18. 14:25:36
A vidékfejlesztésben betöltött szerepe nagy élőmunka-igényéből fakadóan az adott térségekben szinte nélkülözhetetlen. Napjainkra azonban az ágazat olyan mély válságba került, amiből ha nem tud kilábalni, akkor örökre elvész a magyar agrárgazdaságból.
Summary in english !
Válságban a dohányágazat
Bittner Beáta
Debreceni Egyetem ATC AVK
Vállalatgazdaságtani Tanszék
A hazai dohánytermesztés múltja több évszázadra nyúlik vissza. Az ágazat nagysága a növénytermesztés szerkezetében alig mérhető, viszont jelentősége számos vonatkozásban messze meghaladja a nagyobb területen termesztett kultúrákét. Fontosságát többnyire a kincstári bevételek képzik a nagy foglalkoztató képességével együtt, azonban ez még nem elég a maradéktalan társadalmi elfogadottsághoz.
Napjainkra a dohánytermesztési körzetek az ország észak-keleti részére, főként Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe tolódtak. A dohány olyan, többnyire homokos, alacsony aranykorona-értékű földeken nő, melyek más növények sikeres termesztésére alkalmatlanok. Szóba jöhet még a fásítás, az alma és káposztatermesztés, esetleg gyenge-közepes minőségű rozs is, de ezek piaca évről évre bizonytalan, ráadásul az új ágazatra történő berendezkedés költsége igen nagy. Szabolcs és a Nyírség kistelepülései és tanyái a tradicionális dohánytermesztő körzetek, ráadásul a térségben más jövedelmező munkalehetőség nincs (SZABÓ 2005) Az Észak-alföldi régió elmaradottsága és az ott élő emberek helyzete közismerten elmarad az ország többi részétől, ezért különösen fontos a dohány jelenléte, hiszen ezen a területen sok család részére ez jelenti az egyetlen megélhetési forrást. Pozitív társadalompolitikai hatásai fontos szerepet töltenek be a vidékfejlesztésben. Ezek közé tartozik a dohány nagy élőmunka-igényéből következő foglalkoztatottság és a jövedelemtermelő képessége is. Ennek kapcsán hozzájárul a dohánytermesztő körzetek lakosságmegtartásához is, ami fontos a korunkban lejátszódó urbanizációs folyamat ellensúlyozásához. Ahhoz, hogy a dohánytermesztés ezt a funkcióját továbbra is betölthesse, jövedelemteremtő képességét stabilizálni és javítani kell. Ezt két módon lehet elérni, egyrészt a technológia és felszereltség folyamatos korszerűsítésével, másrészt az árbevétel növelésével, ami a minőség javulásával és a termésátlagok növekedésével valósulhatna meg, ha a piaci értékítélete kedvező és a hazai fermentált dohány ára versenyképes maradna (BORSOS 2002).
A dohányágazat helyzete az elmúlt másfél évtizedben már többször kritikusra fordult. 1995-1997 között volt egy mélypont, amikor is a stagnáló nyersdohány árak és az egyre dráguló ráfordítások veszteségessé tették az ágazatot. Ekkor csak azok a termelők folytatták tovább a dohánytermesztést, akik erre tartósan berendezkedtek, és nagy adósságot halmoztak fel a műszaki színvonaluk növelése érdekében. Így ha abbahagyták volna a termelést az adósságuk bizonyosan csőd közeli helyzetbe juttatta volna őket (BITTNER I. 1996). A kialakult válsághelyzet az 1997-ben a Magyar Dohányipari Szövetség által létrehozott Dohánytermesztés Fejlesztési és Stabilizációs Alap működtetésének hatására, illetve az állami intervenciós alap egyszeri támogatása és a legjelentősebb hazai feldolgozó cég, a NYIDOFER Rt (később ULT Magyarország Rt.) 40-60%-os felvásárlási áremelése következtében megoldódott.
További nehézséget okozott és okoz mind a mai napig a szürke- és feketepiac nagymértékű terjedése. Míg 2001-ben 22 milliárd szál cigaretta fogyott, 2003-ban 18 milliárd, 2005-re pedig 13 és fél milliárd szálra csökkent a cigarettafogyasztás, ami több mint 30%-os csökkenést jelentett a legális forgalomban. (SZABÓ 2005) Ennek okaként elsődlegesen az illegális piacon megszerezhető olcsóbb, általában jóval gyengébb minőségű cigarettának tudható be. Ez mind a költségvetésre, mind a termelésre jelentős hatással volt, az utóbbi három évben hatezer tonna itthon termett dohány elvesztését jelentette.
2002-ben egy újabb kritikus szakasz kezdődött a dohányágazatban, a hazai dohánytermelők igen csekély támogatottságának köszönhetően. Míg az EU országaiban – felismerve a dohánytermesztés társadalmi hatását - a termelők árbevételének 80%-a különböző támogatásokból származott, addig nálunk ez mindössze 8-9% volt, pedig a dohánytermesztés adottságai szinte semmiben sem tértek el a magyarországi adottságoktól. Ennek következményeként a hazai dohánytermesztés veszteségesen termelt, holott a felvásárlási árak az uniós árak többszörösei voltak. Ennek a helyzetnek a megoldását az Európai Unióhoz való csatlakozástól lehetett remélni, hiszen az uniós támogatások és a kiegészítő nemzeti támogatások hatására a termelők jelentős többletbevételhez jutottak, a felvásárló cégeknek is lehetőségük nyílt a felvásárlási áraik csökkentésére és ezáltal versenyképességük javítására. Sajnos azonban a csatlakozás hatása –mint számos más mezőgazdasági ágazatban- ezen a területen is elmaradt a várakozásoktól.
Az Uniós csatlakozásunk utáni támogatás mértékét 2004-ben a 87/2004-es FVM rendelet határozta meg, mely a következőt tartalmazza:
Burley és Virginia típusú dohánytermesztési támogatás folyósítható azon területek után
a) amelyeken Virginia és Burley típusú dohányt termesztenek, és
b) amelyeken az állományt legalább a rendes növekedési feltétel melletti zöldbimbós állapotig illetve a virágzás kezdetéig megőrzik, és
c) amelyekről betakarított nyersdohányra elsődleges feldolgozóval írásbeli szerződést kötöttek,
d) amelyekre az EMOGA Garancia Részlegéből egységes területalapú támogatást igényeltek, valamint
e) a kiegészítő nemzeti támogatás igénybevételével kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére a rendeletben foglaltakat megfelelően alkalmazzák.
A támogatás mértéke:
• Burley-termesztési támogatás keretében hektáronként legfeljebb 580 000 Ft,
• Virginia- termesztési támogatás keretében hektáronként legfeljebb 740 000 Ft.
A támogatható bázisterület:
• Burley dohány esetén: 2000 hektár;
• Virginia dohány esetén: 3483 hektár.
Ezen kívül a 86/2004-es FVM rendelet értelmében a termelők igénybe vehettek hektáronként 18 000 Ft-os Európai Uniós támogatást. Ez azt jelenti, hogy 2004-ben a magyar dohánytermelők az Európai Uniós támogatások 51%-át kapták meg az előzetesen várt 55%-kal szemben.
A 2005-ös évre vonatkozó rendeletek (18/2005 FVM rendelet valamint 28/2005-ös FVM rendelet) az előző évtől annyiban térnek el, hogy a támogatási feltételek között szerepeltetik a betakarítást is, de sajnos nem fogalmazták meg, hogy milyen szankciókat von maga után, ha a termelő nem takarítja be a megtermelt dohányt. Ennek következtében a termelők nagy része visszaélt a rosszul szabályozott helyzettel és részben vagy egészben elmulasztotta a betakarítást, megtakarítva a költségeket. A támogatás révén az elmaradt dohányértékesítés ellenére is számottevő jövedelemhez jutottak. A termelők a pillanatnyi helyzet kihasználásával súlyosan veszélyeztetik az egész magyar dohánytermesztés további sorsát. Nem számoltak annak a következményével, hogy a betakarítás hiányában a felvásárló kerülhet szorult helyzetbe, mivel így az előre leszerződött mennyiséget nem tudják ténylegesen realizálni, ami a fermentáló cég bezárásához is vezethet (az egyre rosszabb kapacitás-kihasználás miatt). Ezzel a magatartással a termelők az ágazat megszűnésének kockázatát vállalják mindezt az egy, maximum két éves extrabevételért cserébe. Pedig könnyen belátható, hogy ha erről lemondva együttműködnének a felvásárló céggel, akkor az ágazat a növekvő támogatás hatására és a dohányvertikum kiváló szervezettségének köszönhetően könnyen kilábalhatna a válságból, és stabilizálná a helyzetét a magyar mezőgazdaságban a következő egy évtizedre.
A 2005-ös nemzeti támogatás mértéke:
• Burley-termesztési támogatás keretében hektáronként legfeljebb 665 966 Ft,
• Virginia- termesztési támogatás keretében hektáronként legfeljebb 842 021 Ft.
A támogatható bázisterület:
• Burley dohány esetén: 1800 hektár;
• Virginia dohány esetén: 4058 hektár.
Az EU-s terület alapú támogatást (SAPS) szintén megkapják a termelők, ami 20 820 Ft-ot jelent hektáronként. A támogatások együttes mértéke körülbelül a nyugat-európai termelők támogatásának mintegy 60%-ával egyenlő.
A támogatási rendszer hibáját felismerve már elkezdték annak átalakítását. Ez a következő évet még nem érinti, marad az egységes területalapú támogatás, de a 2007-es és 2008-as évet már igen. Az ezzel kapcsolatos egyeztetések folyamatban vannak, döntést várhatóan a közeljövőben hoznak. Kérdéses, hogy a változtatás időben éri-e az ágazatot és hogy sikerül-e megmenteni a dohánygazdaságunkat a végleges összeomlástól.
Összefoglaló
Hazánkban több mint száz éve termesztenek dohányt sikeresen. Ágazati mérete a statisztikai minimumot sem éri el, viszont gazdasági jelentősége számos tekintetben messze meghaladja a nagyobb területen termesztett növénykultúrákét. Fontosságát elég, ha két szempontból igazoljuk, egyrészt a kiemelkedő költségvetési befizetése, másrészt szociálpolitikai hatása is kiemelhető. A vidékfejlesztésben betöltött szerepe nagy élőmunka-igényéből fakadóan az adott térségekben szinte nélkülözhetetlen. Napjainkra azonban az ágazat olyan mély válságba került, amiből ha nem tud kilábalni, akkor örökre elvész a magyar agrárgazdaságból. A helyzet nem jobb az európai dohánytermelők esetében sem, ezért a termelők kontinenst átfogó szolidaritására van szükség, de még ekkor is kritikussá válhat a jövő, ha a termelés és feldolgozás nem találja meg a közös érdekeltséget a dohányvertikum fennmaradása érdekében.
IRODALOMJEGYZÉK
1) BITTNER B. (2004): A hazai dohánytermesztés értékelése az Európai Uniós csatlakozás kapcsán. Magyar Dohányújság, 2004/1-2. 35-45.
2) BITTNER I. (1996): A dohánytermesztés válságkezelésében a termeltetés lehetőségei, Magyar Dohányújság 1996/2-3 szám 8-11 p
3) BORSOS J. (2002): A dohány gazdaságtana. Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 9-103.
4) Szabó M. I (2005): A hazai dohánytermesztés kilátásai: Hamvadó cigarettavég, Magyar Narancs 2005.10.26.
5) 86/2004 FVM rendelet
6) 87/2004 FVM rendelet
7) 18/2005 FVM rendelet
8) 28/2005 FVM rendelet
Crisis of the tobacco sector
Summary:
Tobacco plants have been grown succesfully in Hungary for more than a hundred years. The size of the industry do not reach a significant statistical level, but in many aspects, this sector of agriculture has bigger economical importance than other plants grown on much bigger areas. There are two main aspects that has to be mentioned here: first, its significant contribution to the revenue side of the state budget, second, its impact on social welfare. Its important role in rural development of certain regions is inevitable, because of the high living-labour demand of the sector. On the contrary, at present, the sector is in a deep recession, which can cause the total elimination of this sector from the Hungarian agriculture. The situation is similar in other European countries too. The problem can only be solved by the co-operation of the farmers from every country of the European continent. The future of tobacco growers is very uncertain, if the intrest of tobacco growers and processers can not be met in order to sustain the tobacco industry.
