Magyar Dohányújság

MAGYAR DOHÁNYTERMELŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

HUNGARIAN TOBACCO GROWERS ASSOCIATION

A dohánytermesztés aktuális technológiai és műszaki kérdései

2007.09.13. 14:00:04

/>A hazai dohánytermesztés eszközellátottsága rendkívül kiegyenlítetlen. A kisebb területen Burley dohányt termesztők nagy része az alapvető eszközökkel sem rendelkezik</p><br/><hr/><br/><div align= 


A dohány eszköz- és munkaigényes ágazat.

A hazai dohánytermesztésben az agrotechnikai eljárások megválasztásakor figyelembe kell venni:




-         a rendelkezésre álló technikai eszközöket, igénybe vehető szolgáltatásokat;

-         a termesztésre alkalmas talajok tulajdonságait, terepadottságait;

-         az uralkodó időjárási tényezőket;

-         a termesztésre kiválasztott dohányfajták igényeit.




A dohánytermesztő vállalkozásnak ma a legszűkebb keresztmetszete az eszközellátás. A rendelkezésre álló gépek, berendezések, ill. igénybe vehető szolgáltatások az alkalmazható agrotechnika korlátai.




A hazai dohánytermesztés eszközellátottsága rendkívül kiegyenlítetlen. A kisebb területen Burley dohányt termesztők nagy része az alapvető eszközökkel sem rendelkezik. A nagyobb területen termesztők többnyire a jelen kor technológiai elvárásainak megfelelő eszközállománnyal, kapacitással felszereltek.

A hazai dohánytermesztést szolgáló eszközállomány korát és használtsági fokát tekintve is rendkívül vegyes. A 30 éve mesterséges szárítóberendezések mellett a legújabb technológiát kielégítő palántázó- és permetezőgépek, valamint a speciális dohányművelő gépek egyaránt megtalálhatók.




Az 1970-es évek második felében speciális dohányművelő gépek megjelenésével megváltozott a hagyományos művelés. A kényes, közvetlen emberi érzékelést igénylő műveleteket (dohánytörés, válogatás stb.) ugyan ma is sok kézimunka felhasználásával végzik, a talajmunka, az anyagmozgatás és szárítás nagy eszköz- és gépimunka-, valamint energiaráfordítással folyik.




-         A dohány "nagyüzemesítésének" fázisában kerültek be hazánkba a világ akkor legkorszerűbbnek számító dohányművelő gépei és berendezései.



Az 1980-as évek végére ezek részint elhasználódtak, részint elavultak, miközben a dohánytermesztés kiszorult a közös művelésből. Ma változó nagyságú területeken, egyéni és társas vállalkozók termesztik kiválasztott gép illeszthető legyen a termesztési technológiához,




-         a gép teljesítménye összhangban álljon a termőterület méreteivel,

-         a gép által végzett munka minősége elégítse ki az agrotechnikai követelményeket,

-         a gépet, valamint az üzemeltetéshez szükséges alkatrészeket a hazai kereskedelem forgalmazza,

-         a beruházási költség gyorsan megtérüljön, illetve az üzemeltetési, bérleti vagy lízingköltségek az elvárható jövedelmezőséget ne rontsák,

-         művelőút használata esetén minél kevesebb legyen a területkiesés.

 

 

 A talajelőkészítés és a növényápolás gépei

 

A talajelőkészítés feladata a dohány számára a tenyészidőszak alatt a legkedvezőbb életfeltételeket kialakítani okszerű talajműveléssel.

A dohány talajelőkészítése általában nem igényel speciális gépeket, eszközöket. Az őszi és a tavaszi talajelőkészítés jó minőségben elvégezhető a más növények termesztésében is használatos funkcionális gépekkel, illetve kisgépekkel és azok munkaeszközeivel.



1.Tarlóhántás: -az aratás után azonnal

    eszköze: - tárcsás talajművelő+gyűrűs henger



2. Szántás: - mélyrétegű talajokon: 20-30 cm mélység,

                     - sekély termőrétegű talajon: 16-18 cm mélység.

    eszköze: - ágyeke, váltvaforgató eke

 

3. Ültetőágy készítés:




a, síkművelés:                

- altalajlazítás: kora tavasszal (3-4 évente),

- ágyelőkészítés: kombinált eszközzel.




b, bakhátas művelés:

 - tavaszi talajelmunkálás: kombinált eszközzel,

 - bakháthúzás altalajlazítással: ültetés előtt 8-14 nappal

   (tárcsás bakháthúzó+mélylazitó)

 

Tavaszi talajelőkészítésnél kétféle termesztési módot különböztetünk meg:

- sík termesztési mód,

- bakhátas termesztési mód.

 

A bakháthúzó




Az 1990-es évek elején jelent meg az olasz gyártmányú OLIVER elnevezésű két soros tárcsás vagy eketestes bakháthúzó és -művelő, amelyet elláttak talajfertőtlenítésre alkalmas mikrogranulátum-szóróval, valamint az alaptrágyát bakhátba juttató műtrágyaszóró adapterrel.




Az OLIVER gép magyarországi adaptációjaként jelent meg és terjedt el az UBH-2 típusú, kisvárdai gyártású két soros, univerzális bakháthúzó és -művelő gép. A két gép alapvető műszaki paraméterei megegyeznek, eltérés csak a kivitelezésben és az anyag minőségében tapasztalható. A hazai gyártású bekerülési költsége kedvezőbb.




Mindkét eszköz 3 pont felfüggesztésű - hidraulikusan állítható - vontatott munkagép, amelynek főbb egységei a következők:

-  tartóváz vagy keret,

-  töltögetőekék (2 db),

-  lazítócsoroszlyák (3 db),

-  mikrogranulátum-szóró egység,

-  tömörítőhenger (2 db).

 

Kultivátorozáskor a töltögetőekék, ill. a sima tárcsák és a tömörítőhengerek helyére csipkés tárcsák és rugóskapák szerelhetők, amelyek tartozékai a gépnek.




A bakháthúzó gép fontosabb műszaki adatai:

            -  sortávolság                              90-120 cm közötti,

            -  művelési mélység                    30-40 cm,

            -  vonóerő-szükséglet                max. 65 LE,

            -  területteljesítmény                   talajtípustól, előkészítettségtől erősen függ,

            -  műtrágyafeltöltés                    100-200 kg,

            -  granulátum-feltöltés                10-15 kg.

 

Az OLIVER és az UBH-2 típusú univerzális bakháthúzók mellett az elmúlt években megjelent a hidromotorral hajtott spirális aktív bakhátkészítő- és művelőtesttel felszerelt berendezés. A DE CLOET gyártmányú bakhátkészítő gép teljesítménye azonos a hagyományos berendezésekével, a talaj állapotától függően töltögető képessége jobb a hagyományos eszközöknél.

 

 A palántaültetés gépei

 

A dohányültetvények létesítésének egyik leglényegesebb munkafázisa a palántaültetés. A kézi ültetés kiváltása óta számos technikai megoldás született. A házilagos kivitelezésű palántaültetőktől kezdődően a legmodernebbekig sokféle eszközt használnak ma is a dohánytermesztők. Az igazi áttörést azok a gépek jelentették, amelyek az ültetéssel egyidőben öntözővizet és tápanyagot is kijuttatnak. Ezeknek az eszközöknek az alkalmazása teremtette meg a feltételét a kiegyenlített, jól beállt ültetvények létesítésének.




A víz és a tápanyag egyidejű kijuttatásának kezdetét a ma is ismert rugalmas tárcsás (pl.: TP-4, UPK jelű) palántaültetők "segédberendezésekkel" való ellátása jelentette, több - de inkább - kevesebb sikerrel. Korszerűbb változatok voltak a tárcsára szerelt gumifogóujjas palántaültetők (pl.: SzKN-6 jelű bolgár gép). Ezeket követték a szorítóujjas rendszerű, gumifogóujjas palántaültetők közül a Holland és Powel rendszerű gépek, melyek az egész világon elterjedtek. Használatuk ma is gyakori, de közismertségük miatt leírásuktól eltekintek.

 

 

 A növényvédelem gépei

 

A hazai dohánytermesztés növényvédelmében - részint a méretkülönbségekből, részint pedig a technológiai fejlettségből következően - igen sokféle eszközt használnak. A kicsi, 0,5 ha körüli és az az alatti területek növényvédelmi munkái még mindig a háti permetezőre alapozottak. Ahol a termesztők együttműködése jó, a táblák fekvése és nagysága megfelelő, jól alkalmazható a légi növényvédelem (merev szárnyú repülőgép, helikopter) is.


A növényvédelmi munkák zömét függesztett vagy vontatott permetezőgépekkel végzik. A művelőutas termesztési mód széles körű alkalmazása, valamint a megfelelő gépellátottság módot ad a növényvédelmi munkák, a kacsgátló szerek kijuttatásának szakszerű és időben való elvégzésére a dohánykultúra bármely fejlettségi állapotában.




A szántóföldi permetezőgépek választéka nagy és sokféle. Állíthatóságuk széles skálán mozog, így mód van a precíziós szabályozásokra és a környezetvédelmi igények kielégítésére. A megfelelő típusú permetezőgép kiválasztásakor figyelembe kell venni az alkalmazandó technológiát (művelőút, sortávolság) és azt, hogy még milyen más kultúrában kívánják felhasználni a permetezőt.




A FARMER gépcsalád tagjai a kisebb területen gazdálkodók igényeit elégítik ki. Az egyes típusok 300, 600, 800 literes tartállyal ellátottak, hárompont felfüggesztésűek. A 600 literes tartállyal ellátottak a legkeresettebbek. A gyártótól mindegyikhez lehet különböző hosszúságú és szórófejkiosztású szórókeretet rendelni.




A nagyobb gazdaságok vontatott szántóföldi permetezőgépeket használnak. A KERTITOX FULLSPRAY 1000-1500-as és a KERTITOX FAVORIT 2000-2500-as, 3000-es - igény szerint gyártva - egyaránt alkalmas a dohánykultúra növényvédelmi munkáinak jó minőségű elvégzésére.

 

 Az öntözés gépei

 

Hazai éghajlati adottságaink között intenzív dohánytermesztés csak öntözéssel lehet eredményes. A termelés kockázatának csökkentése és a hozamok minőségének javítása arra készteti a termelőket, hogy lehetőségeik szerint megteremtsék az öntözéses gazdálkodás feltételeit. A dohánytermesztés meghatározó térségeiben azonban nem áll rendelkezésre öntözésre alkalmas elegendő felszíni vízkészlet. Megoldást a felszín alatti vizek öntözési célú felhasználása adja.


A felszín alatti vízkészletet figyelembe véve kapnak vízjogi engedélyt a termelők. A vizet döntő többségben búvárszivattyúkkal nyerik. Ezek meghajtása különböző, stabil dízel motoros, traktoros, vagy jobb esetben elektromos. Jelenleg a villanymotor használata a leggazdaságosabb.


A felszínre juttatott víz szárnyvezetékeken és hidránson keresztül jut el az öntözőberendezésekhez. Hazánkban a vontatott, csévélhető tömlővel ellátott öntöződobok terjedtek el a dohánytermesztésben. Használatuk számos kapcsolódási, összehangolási pontot jelent a technológiában. Ugyanarról a művelőútról oldható meg a növényvédelem, a betakarítás kiszolgálása, a kacsgátlás és az öntözés.




Az öntöződobokból, öntözőgépekből nagy a választék és folyamatos a korszerűsítés. A kezdeti fejlesztések alkalmával a nagy öntözési kultúrával rendelkező olaszországi gépek jelentek meg, de megtalálhatók az osztrák és a magyar gyártmányú berendezések is (BAUER, CARNEVALLI, TURBOCHIPA, MINIROT stb.).

 

 

 A dohány-betakarítás eszközei

 

A dohányt a hazai termesztéstechnológiában jelenleg kézzel takarítják be. A fizikai igénybevételt mérséklő anyagmozgató, szállítóeszközök széles körben használatosak. Ezek azonban többnyire saját kivitelezésű, egyedi megoldások, pl. tűsorkeret-töltők, szállítók, beemelők stb.




Az 1970-es, 1980-as évek nagy agrárműszaki fejlesztési hullámában a dohánybetakarítás teljes vagy részleges gépesítésének eszközeit (BALTHES, DE CLOET, POWELL stb.) kipróbálták. Számos megoldás gyakorlati bevezetése ígéretes eredményeket hozott, azonban mégis visszatértek a manuális betakarításhoz. BORSOS (2002.) szerint azért, mert a levéltörés minősége gyengébb, a bekerülési költségek pedig aránytalanul magasak.



Bebizonyosodott ugyanis, hogy az igényes levéltörés szelekciós és kíméletes munkájában az emberi szem és érzék nem nélkülözhető. A jelenlegi dohánybeváltási (felvásárlási) gyakorlat (szabvány, vevői igény) a minőségi követelmények miatt nem teszi lehetővé a dohánybetakarítás gépesítését.

 

 

 A dohánysodrás, -varrás gépei

 

A letört dohánylevelek természetes szárítási célból való felfűzése nagy kézimunkaigényű munkafázis. Ennek kiváltására több technikai próbálkozás történt a világon. A kifejlesztett varrógépek (Fatex, Metz Supra, Macedon) működtetésük bonyolultsága és kiszolgálásuk igényessége miatt lassan kiszorultak a gyakorlatból.




A dohánytermesztők fejlesztő, innovatív készségét dicsérik a különböző, házilag előállított sodrógépek. Több kivitelű megoldás létezik, de az eltérő megjelenés ellenére a működési elv azonos. A betakarított leveleket két fűzőzsineg között rögzítik. A két kifeszített fűzőzsineg egyik vége összekötött, míg a másik vége egy képzeletbeli kör kerületén sodró mozgást végez. A folyamatos csévélés közben a két zsineg közé helyezik levelek kocsányrészét. Ezzel a megoldással gyorsan, a fűzéssel megegyező értékű pórék (dohányfüzérek) állíthatók elő.

 

 

 A dohányszárítás berendezései

 

A dohánytermesztési technológia szerves részét képezi a dohányszárítás. A szárítás útján elérhető eredményt a termesztés agrotechnikai műveletek nagymértékben befolyásolják, sőt egyes esetekben teljes egészében meghatározzák.

A szárítás célja a dohányfajta jellegének és a felhasználó igényeinek megfelelő minőség elérése, valamint a soron következő feldolgozásig a dohány romlás nélküli eltarthatóságának, tárolhatóságának biztosítása.


A szárítás végezhető:

-         természetes úton légszárítással,

-         mesterséges hőszárítással.

A kétféle szárítási mód között a hőmérsékletben, légnedvesség-tartalomban és a szárítás sebességében van különbség.




Természetes szárítópajták




A természetes szárítók a legkülönbözőbb méretben és anyagból készülhetnek, valamint eltérő építésűek lehetnek.

Természetes szárítók:

-         műanyag oldalú és fedésű szárítók,

-         akácfa oldalburkolatú és nádfedésű szárító,

-         kisüzemi dohányszárító,

-         fóliasátor alatt kiegészítő fűtéssel üzemeltethető szárító.




Mesterséges szárítóberendezések




Hazánkban a Virginia dohány termesztése és mesterséges szárítása az 1930-as évek végén kezdődött. Először toronyszerű, a szárító belső légterében elhelyezett, füstcsőrendszerrel ellátott építményekben szárították a dohányt. Később a dohányipar un. X-es (tízes) rendszerű szárítótelepeket létesített. Ezek központi fűtésű gőzkazánokból és két oldalon 5-5 kényszerlégáramú szárítótoronyból álltak. Az olajtüzelésű, kényszerlégáramú, ún. OTSZ szárítóban a szárítási folyamatot jól lehetett irányítani.


A hazánkban leginkább elterjedt tűsorkeretes szárítók: Sirokkó TDO, KF-48, Bulk Tobac, Tabex T-60, Dofer 102, Gome, De Cloet.

 

 

 

Dr.Kerekes Benedek – Kegyer Szabolcs

 

Nyíregyházi Főiskola

Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gépek Tanszék

 

 

 

 

 

 

 

 








Kövessen minket