Magyar Dohányújság

  

 

 

 

Az UNITAB 31.  kongresszus után a magyar dohánytermelők küldöttsége kissé szkeptikusan utazott haza és kezdte meg kővetkező évi munkáját. A szkeptikus hangulatnak az oka az volt, hogy minden kezdeményezés, amely dohány termesztésének tovább vitelére, a támogatások megőrzésére irányult sajnálatos módon kudarcot vallott és nem látszott semmi remény arra, hogy 2010-ben vagy azt kővető években élni fog-e még a dohánytermesztés Magyarországon, vagy akár Európában is.

A KAP reform bevezetése értelmében 2010-évtől - a dohánytermelők árbevételének közel 80%-át képező - uniós támogatások termeléshez kapcsolása nem lehetséges. Ráadásul az újjonan csatlakozott tagországok termelői - diszkriminatív módon - nem részesülhetnek a II. pillérbe (vidékfejlesztés) sorolt támogatások összegéből.

 

Kemény munkába kellett kezdeni annak érdekében, hogy valamilyen eredményt elérjünk, de hátradőlni, megelégedni a jelenlegi pozícióval ebben az ágazatban sohasem lehet, újabbnál újabb kihívásokkal találjuk magunkat szembe, melyeknek a jövedelmezőség és a termelés biztonsága érdekében folyamatosan meg kell felelnünk.

 

 

 

Mielőtt részletesebben kitérnék a magyarországon 201-évben bevezetett támogatási rendszer ismertetésére, kérem, engedjék meg, hogy a 2009. évi dohányokról, a piacról és problémáinkról beszéljek röviden.

 

2009.évben termelőink 4053, ha Virginia dohányt és 1.769 ha Burley dohányt ültettek be, melyről 5.751tonna Virginia és 2.419 tonna Burley dohányt takarítottak be és értékesítettek a feldolgozók felé. A felvásárlási árak tekintetében ismét nem hozott áttörést ez az év sem, hisz 70 € centes Virginia értékesítési ár mindennek elmondható, csak éppen áttörésnek nem. Küzdelem volt a 2009 év termesztés szempontjából, mint ahogy küzdelem volt a 2010. év is. csak amíg 2009-ben az aszállyal kellett küzdeni a magyarországi termelőknek, addig 2010-ben a víz volt az, amely izgalmassá és felejthetetlenné tette a termelőknek a dohánytermesztés munkáját.

 

3.942, ha beültetett Virginia termőterület várhatólag 5-6.000 tonna termést fog eredményezni, míg a 1.730 ha Burley termőterületről a viszontagságos termesztési körülmények ellenére 2.500-2.800 tonna termés várható.

 

Sajnálatos módon hazánkban is megfigyelhető az a tendencia, mely szerint évről évre kevesebb és kevesebb a beültetett termőterület aránya, vagyis a bizonytalanság el-el térit, egy-egy gazdát minden évben. Így aztán egyre kevesebben vagyunk!

 

Mi a 2010. évi támogatás alapja?

 

Három nagyon fontos kérdés volt, amely alapját képezte a munkánknak.

 

1.    Az első lépés a kölcsönős érdekek figyelembe vétele volt, amit fel kellett térképeznünk.

2.    Majd következett a koncepció, amelyre fel lehetett fűzni a veszni látszó ágazatot.

3.    Végül kitartó érvelés és érvelés, a várható következmények bemutatása és újabb és újabb érvelés.

 

Melyek azok a kölcsönös érdekek, amelyeket a hatóságokkal figyelmébe tudtunk ajánlani?

 - a legális foglalkoztatás, a mezőgazdasági területek művelésben tartása, a környezetvédelem, és a piaci biztonság.  

 

Nem volt egyszerű, például megérteni a termelőkkel, hogy csak a foglakoztatás az amely napjainkban politikai figyelmet kiválthat, maga a dohány növény , amely a foglalkoztatást teszi lehetővé kevésbé komfortos a politikusok számára.

 

Nehezen megszületett kompromisszum volt az is amellyel egy elfogadható óraszámban sikerült megállapodni, hiszen mindannyian tudjuk a termesztés technológiák igen csak eltérőek termelőnként, arról nem is beszélve, hogy a szövetségünk által beindított fejlesztés az európai dohánytermesztés felé történő közeledést tűzte ki célul, amelynek egyik igen  fontos elemének tartjuk a betakarító gépek alkalmazását.

A betakarító gép alkalmazásának, mint tudjuk nem feltétlen minden munkahely megőrzése a célja.

Nagy kihívás volt, és ez utóbbi kérdés ma is az, hiszen nem sikerült ezt a kérdést olyan módon rendezni, amely igazán elfogadható. Mert ugye a foglalkoztatás az kőbe van vésve, a gépi betakarításnak pedig pont az a célja csökkentse a felhasznál munkaórát vagyis ellentétes egymással a két dolog.

 

 

A második nagyon fontos kérdés, egy olyan  koncepció kidolgozása volt,amely elfogadható az ágazat minden szereplője számára, a foglalkoztatottak érdekeit védi és folytonossá teszi a foglalkoztatásukat és legalább négy évre egyenrangú partnerként kezeli a foglalkoztatottakat és természetesen a döntést hozó politikai szereplők is egyetértenek ezen munkahelyek megtartásával.

 

A kitartó érvelések még napjainkban is tartanak, hiszen minden lehetőséget meg kell ragadnunk annak érdekében, hogy a foglalkoztatás tényét bemutassuk, és ez által bizonyítsuk fennmaradásunk társadalmi jelentőségét.

 

Nos akkor bővebben a rendeletről az alkalmazás feltételiről:

A rendelet alapját a 73/2009 EK tanácsi rendelet 68§ adja meg, mely lehetőséget ad az adott országnak arra, hogy a mezőgazdasági támogatások legfejjebb 10%-át olyan tevékenységek támogatására fordítsa, amely „a szerkezetátalakítási és/vagy fejlesztési program hatálya alatt álló területeken a termőterületek termelésből való kivonásának megakadályozása és/vagy az adott területen a mezőgazdasági termelőket sújtó különleges hátrányok ellentételezése”- célját szolgálja.

A rendelet célja hogy a referencia terület megállapításánál figyelembe vett mezőgazdasági területeket a mezőgazdasági hasznosításból ne vonják ki, továbbá

a termelők az általuk korábban dohány termesztésben foglalkoztatott munkavállalók foglalkoztatottsági szintjét a szerkezet átalakítási programban való részvétel teljes időtartama alatt fenntartsák. Vagyis ugyan azon területen valamilyen  termesztés történjen és foglalkoztassa azokat a munkásokat akiket foglalkoztatott korábbi termesztése során.

 

Ebbe a szerkezet átalakítási programba azok a dohánytermelők jelentkezhetnek, akik 2009. évben dohánytermesztésük után, támogatásban részesültek.

A dohány szerkezetátalakítási támogatási jogosultságuk a dohány referenciaterületük alapján kerül megállapításra, amely vagyoni értékű jognak számit.

 

A szerkezet átalakítási program keretében bármely mezőgazdasági, erdészeti, halászati, valamint Vidékfejlesztési Program III. tengelye keretében meghatározott vidékfejlesztési tevékenységet végezhetnek. Történetesen, ha nem tudja a termelő kiváltani a dohánytermesztést olyan tevékenységre, amelyet azonos nagyság rendben és foglalkoztatás mellett tudna végezni, akkor a dohánytermesztést is végezhet.

 

A szerkezetátalakítási programban - az őt megillető referenciaterület mértékéig - csak az a termelő vehet részt, aki 2010 május 15-ig részvételi szándékáról értesítette a hatóságot, megjelölve azt a tevékenységet, amit végezni fog az adott évben és területen.

 

A támogatási jogosultságonként, vagyis egy hektárra vonatkoztatva és naptári évre számítva a dohánytermesztés címén szerzett jogosultságok esetében 1.000 munkaórát kell teljesítenie a termelőnek. Feltétel tovább az is, hogy legalább 300 000 Ft (1.071 €) árbevételt el kell érni hektáronként.

Elismert élőmunka ráfordításnak az számít, ha olyan munkavállalót alkalmazunk, amely után a közterheket (egészségügyi és biztosítási járulékokat) a termelő, vagy harmadik személy meg is fizeti. Vagyis bejelentett dolgozok alkalmazhatóak csak.

 

 A dohány szerkezetátalakítási támogatási jogosultság darabszámának és egységértékének megállapításakor legfeljebb 5.858 hektár és 22.126.200,- € vehető figyelembe. Tehát 5.858 ha területtől több nem lehetséges és 22,1262 €-tól több támogatási összeg nem használható fel.

 

A szerkezetátalakítási program 2010-2013. közötti teljes időtartamára tehát négy évre vonatkozik.

A rendeletben meghirdetett feltételek be nem tartása esetén úgynevezett nem-teljesítési birság megfizetésére kötelezik a termelőt, melynek felső értéke egyenlő a támogatási érték maximumával.

 

 

Az általam most ismertetett támogatás kiegészítve a felvásárlási árral, még kevés ahhoz, hogy a magyarországi dohánytermelés jövedelmezősége biztosított legyen.

Ígéretünk van a már nem regnáló kormánytól, sőt ezt rendelettel ki is hirdették a top-up, azaz nemzeti kiegészítő támogatás igénybevételére, csakhogy ennek mértékét a rendelet nem tartalmazza, és, hogy e támogatás forrása a 2011-évi nemzeti költségvetés, így még bőven van miért aggódnunk.

 

 

Természetesen más feladataink is voltak az elmúlt két évben, de kétségtelen tény, hogy a legnagyobb feladat a dohánytermesztés fenntartása és a támogatási rendszer felállítása volt, amely akadályt – az irányító főhatóság és az elsődleges feldolgozók támogatásával - mi sikerrel vettünk. Sikerrel vettük, mert rájöttünk hamar az európai csatlakozás óta, ha  valamit el akarunk érni akkor csak magunkra számíthatunk, ha valamit tenni akarunk, akkor azt nekünk kell megtenni és nem szabad várni senkire sem.

 

Példaként említhetném az FCTC kérdését is. Nem túl sok olyan ország volt az európai dohánytermelő országok között, akik olyan eredményesen tudtak fellépni és kitartóan harcolni ebben az „örültnek nevezhető „ témában. Magyarországon a Burley dohány termesztése 10 000 embert érint, ennek a dohány termesztésének az esetleges megszüntetése ennyi munkanélkülit eredményezne.

 

Megtettük, amit meg kellett tenni ebben az ügyben és a magyar kormány mellénk állt és nem támogatja a WHO ajánlásának európai szintű elfogadását, Magyarországon történő bevezetését pedig egyenesen elutasítja.

 

Bemutattuk azokat a térségeket és ezeknek a térségeknek fő megélhetési forrását a dohánytermesztést a kormányunknak, az országunknak érveltünk és magyaráztunk és ismét eredményesek voltunk.

 

Tabajdi Csaba Európa parlamenti képviselő Úrral szerveztünk megbeszélést az Európa Parlamentben is, keresve az összefogást a dohánytermelő országokkal ebben a témában. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy nem szeretik az európai unióban ha ilyen kis ország mint mi kezdeményezőként lép fel, azt szeretik az európai unióban ha a nagy mondja meg, hogy mit és hogyan kell tenni.

 

2010-ben sikeres AERET konferenciát rendeztünk Magyarországon, ahol a kutatással és fejlesztéssel foglalkozó kollégák megismerkedhettek egy kicsit országunkkal, kultúránkkal és talán egy kicsit a magyaros vendégszeretettel is.

 

 

Kérem engedjék meg nekem, hogy a beszámolóm végén egy aktualitásról szóljak.

 

A történet az, hogy az Európai Bizottság Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatósága a 2001/37/EK dohánytermék irányelvének felülvizsgálata során ez év szeptember 24-én nyilvános konzultációt hirdetett meg az EK internetes oldalán kizárólag angol nyelven.

Tekintettel arra, hogy a tervezet több olyan elképzelést is tartalmaz, amely jelentős mértékben kihat a dohánytermelés jövőjére, az ágazatban foglalkoztatott munkavállalók  sorsára, ezért itt nekünk komoly felelőségünk és feladatunk van.

 

 

1./ A kongresszus levélben keresse meg az EU Egészségügyi biztosát és kérje fel, hogy e diszkriminatív gyakorlatot szüntesse meg és az eredményes és valós konzultáció érdekében tegye lehetővé, hogy a kérdőív a tagállamok nyelvén is hozzáférhető legyen.

2./ A nyilvános konzultáció határidejét a tervezett november 19-ről módosítsa oly módon, hogy a tagállamok állampolgárainak biztosítson elegendő időt arra, hogy az anyanyelvükön  megismert programhoz átgondolt véleményüket kinyilváníthassák. 

3./ A dohánytermelő tagországok itt is jelen lévő képviselői minél több termelőnek legyenek segítségére abban, hogy a kérdőíveket kitöltsék, véleményezzék, s azokat a bizottság részére online vissza is küldjék. 

 

 

Abban a reményben fejezem be beszámolómat, hogy az európai dohánytermelők 33. kongresszusán – amit reményeim szerint Magyarországon fog az UNITAB rendezni 2012-ben, legalább ennyi ország és legalább ennyi dohánytermelő ismerheti meg a magyaros vendégszeretetet, amely egyben azt is jelenti, hogy minden országban sikerült valamilyen jó megoldást találni a dohánytermesztés fenntartása és jövedelmezősége terén.

 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 

2010-09-24.

 

Bényei Illés