Magyar Dohányújság

A 2004. évi kongresszus Görögországban, Kavalában volt, ahol a város műszaki főiskolája adott otthont e rangos eseménynek. Az európai országok dohánytermesztőinek képviselőit KARAGIOZOPOULOS elnök üdvözölte, aki az évenkénti rotáció szerint a továbbiakban az UNITAB elnöki tisztségét tölti be. Az eddigi elnök a francia REMY LOSSER alelnök marad a következő időszakra megválasztandó elnökjelölttel együtt.

Az európai dohánytermesztés megközelítően 100 000 termelőt érint (99 107 fő 2003-ban), akik 123 235 ha-on művelik ezt a kultúrát, s mintegy 330 ezer tonna szárazdohányt állítanak elő. Átlagosan egy termelőre 1,24 ha jut, és a termésátlag megközelíti a 2,7 tonnát ( 2002. évi adat, 2,67 t/ha).

Kavalát, a kongresszus színhelyét „a Balkán kapujaként” is szokták emlegetni és a görögök a várost „a dohány bölcsőjének” tekintik.

Görögországban a keleti dohányt termelő régióban ez az egyetlen növény, amely e kietlen vidék népességmegtartó erejét képezi. Nem véletlen tehát, hogy az Európai Unió új agrárpolitikája izgalomba tartja az egész országot, hiszen a dohány a társadalmi kohézió eszköze is, különösen ebben a térségben.



A kongresszus alaphangja: a tiltakozás



A megválasztandó görög elnök, valamint az ágazatért felelős magas beosztású tisztviselők aggodalommal szóltak az európai dohányellenes jelenségekről, hamis érvnek tekintik az egészségvédelmi és támogatási reformot fogalmazók kritikáját és az egész kongresszus tiltakozásra buzdított a dohányágazatot ért sérelmek miatt. A világ globalizációjában megjelenő hatások elleni védekezést tartanák fontosnak, hogy ne kerüljön be az európai piacra az olcsó kínai dohánnyal együtt más ismeretlen termelési körülmények között előállított dohány. Azt állítják, hogy a dohánytermékek minősége is romlott a világpiacon kapható olcsó dohányok felhasználásával.

Nyugtalanságot, bizonytalanságot, s nem kevésbé bizalmatlanságot keltenek az európai agárpolitika előirányzott gyökeres változásai. Úgy vélik 2004. év az utolsó lehetőség az európai dohány piacának újjászervezésére, védelmére, ugyanis 2006-tól 2009-ig, ütemezett formában szét akarják választani a támogatást, vidékfejlesztésre és termeléshez kötött támogatásra. Ennek súlypontja nem a termelés, hanem a jövedelemtámogatás. A dohánytermelők úgy vélik, hogy 2010-től a támogatás 50 %-ának vidékfejlesztési alapon történő szétosztása a dohánytermelők számára elvész, vagyis 50 %-kal kevesebb támogatásban részesülnek. A tervek szerint 2006-tól kezdődően az agrárpolitika megváltozik Európában, de ma még az átrendeződés kérdései ismeretlenek, például: A továbbiakban kik termelnek? Mit termelnek? Miért termelnek? Mire termelnek? Ezzel együtt még vízióink sincsenek arról, hogy 2013 után Európában milyen agrárpolitika érvényesül, ha egyáltalán valamilyen üzenetet meg lehet fogalmazni az a minőség és a környezetvédelem.

A kavalai polgármester, a technikai főiskola elnöke a kongresszus helyének dohánytermesztési múltjáról szólva megemlítette, ez a térség 1879-ben szabadult fel a török uralom alól. Az akkor meghonosodott dohánytermesztés Kavalának ma is a legfontosabb gazdasági bázisa, de Európának is fontos az itt termelt keleti dohány. Különböző kereskedelmi kirendeltségek, központok, épületek a városban, nevezetesen az osztrák-magyar monarchia dohánykereskedelmi székházában működik a mai városháza is. A dohány gazdasági jelentőségén túl, a dohánytermesztő munkások szervezettsége is itt mutatta a legnagyobb szolidaritást. A XIX. század végén ugyanis itt alakult meg a 3000 dohánytermesztő munkás szakszervezete, akik béremelést harcoltak ki az ágazatban először Európában. Mindezért a hagyományért helyénvaló lenne, ha itt a Balkán kapujában, a dohány ősi városában lenne később az UNITAB állandó központja. REMY LOSSER az UNITAB még hivatalban lévő elnöke a javaslatot izgalmasnak találta, s úgy vélte, hogy az őt követő görög elnök Kavala állandó székhellyé történő kijelölésében bizonyára kezdeményezőleg lép fel és a tagországok józan belátásuk szerint majd döntenek.

A dohánytermesztés jövője érdekében azonban most dinamikus fellépésre van szükség a brüsszeli adminisztrációval szemben, hiszen adják-veszik a kvótákat és az elharapódzó spekuláció egyáltalán nem kedvez az ágazatnak.



A kutatásra fordítható összegből már igen jelentős nagyságrendet költöttek a profilváltás lehetőségének feltárására, nem kevés a párhuzamos kutatás, de nagyon kevés a gyakorlatban alkalmazható eredménye. Sokak véleménye szerint a minőségváltást kellene előmozdítani és erre fordítani a kutatási forrásokat.



A termelők szervezeteit feltétlenül meg kell erősíteni. Az Európai Uniós érdekérvényesítési tapasztalatok szerint csak összehangolt fellépéssel lehet eredményeket elérni, a termelői közösségek lehetnek az elvárások közvetítői. Más oldalról pedig a dohánytermelőkkel szembeni túlzó elvárások vitáiban szakértői képviselőként is ők kell, hogy fellépjenek.



Két nagy csapás a termesztőkre



A dohányágazatot a közelmúltban két nagy csapás érte Európában. Az egyik a WTO kereskedelmi szerződésében fogalmazódott meg, a másik pedig az egészségvédők mezében megjelenő gyártói érdekeltség. Mindkettő az európai dohány árhátrányát eredményezte. A világkereskedelemben megjelenő intézkedések rejtett szándékokat tartalmaznak a globalizáció haszonélvezői részéről, ezért Európának egységesen kell fellépni a WTO ellen. Az azonban utópisztikus elképzés, hogy meg lehet akadályozni az európai adminisztrációt feladatának végrehajtásában.

Az elmúlt évben földindulásszerűen hatott az a hír, amely az európai dohánytermesztés megszűntetéséről szólt. Az UNITAB szervezésében 6 000 tüntető vonult fel Brüsszelben

- akik Európa különböző országaiból érkeztek - bizonyítva szolidaritásukat, a dohánytermesztők szervezettségét és felelősségérzetét. Ez a demonstráció Brüsszelben a kisebbség megjelenésének premierje volt. Sikerült megnyerni más – az EU-n kívüli - országok támogatását is. Itt kell megemlíteni a bérezési rendszer javítását is, ami pedig a lobbi tevékenység eredményességét dicséri. A gazdasági és szociális érdekeltség vitáján a döntés 58 %-os aránnyal a dohányágazat javára dőlt el. Bizonyára a következő időszakban is az együttes fellépés és a szolidaritás hozhat eredményt. Ezentúl a következőkben szorosabb együttműködésre kell törekedni a feldolgozókkal, hiszen ők is motiváltak a piac útkeresésében. Az is igaz, hogy eddig a feldolgozás nem volt progresszív partnerünk – mondotta REMY LOSSER. - A brüsszeli adminisztráció törekvése a világpiaci tradíciók adaptálása, a jelenleg támogatott európai termelésre. Létfontosságú érdekünk kellően befolyásolni a közös piac szervezését, elsősorban a minőség és a mezőgazdasági termékek nyomon követhetősége tekintetében (lásd paprikabotrány, megjegyzi: a szerző), a biztonság és a minőség kell legyen az európai agrártermelés „védjegye”.

Mire számíthatunk!



A Közös Piac szervezésében a brüsszeli adminisztráció hipotézise szerint, a jelenlegi támogatási rendszer fenntartásában felsejlik a nacionalizálódás és az államosítás réme. A leköszönő elnök összefogásra buzdította a termelők képviselőit az Atlanti-óceántól a Földközi-tengerig.



KOLYVAS brüsszeli képviselő elmondotta, hogy az általános agrártámogatás utolsó módosítása 2003. júliusában megtörtént, s az ennek megfelelő rendszer 2004. áprilisáig működött. Az általános revízió, majd az azt követő reform, amelynek lényege nem a termék, hanem a jövedelemtámogatás, új programként fog bevonulni az egységes kifizetés az agrárgazdaság dinamikus modulációjába, mivel az államháztartási nyomás miatt nem történt meg a forrásbővítés.(Tehát nem forrásbővítés, hanem dinamikus moduláció, megjegyzi: a szerző).



Az agrárreform mikéntjére gyakorolt nyomást

3 csoportba oszthatjuk:

- a WTO,

- a fogyasztás és

- a környezet felől érkező hatásokra



Elismert célként kell kezelni:

- a környezetfenntartást,

- a minőségi termelést,

- az ebből következő hozzáadott értéket és

- a vidéki lakosság megtartását. A kormányok álláspontjait

- az államháztartásból,

- a kormányzati igényekből,

- a WTO tárgyalásokról, valamint

- az agrárium és a polgárok



közös érdekeltségéből lehet levezetni!