Magyar Dohányújság

EURÓPA ÉS A DOHÁNY 29. UNITAB

A dohánytermesztés jelenlegi támogatási rendszere 2006. évi betakarításig él és 2010-ig fokozatosan kerül szétválasztásra a támogatás. Ezt követően az eddigiek 50 %-a alanyi jogú jövedelemtámogatás lesz a másik 50 % pedig összefoglalva minden támogatást szolgál, úgymint adaptációs költségeket, horizontális költségek támogatási részét, modulációt, stb. 2005 után megszűnik az ún. „Dohány Alap”, amely a termelési támogatás meghatározott százalékában képződött.

EURÓPA ÉS A DOHÁNY 29. UNITAB

kongresszus



Kavala, 2004. október 17-20.



II. rész

A támogatási igényjogosultság 2006-ig fog tartani!



A következőkben értelmezni kell a támogatást a 2000-2002. évi történelmi bázison. A reformidőszak támogatási átlaga december és június között kerül folyósításra. A Nemzeti Termelési Alapban 3 éven keresztül lehet aktiválni a jogokat bérbeadás esetén is. Regionális szintű alkalmazásra kerül sor nemzeti szinten. Minden régióban a támogatás fajlagos értéke azonos lesz, például euro/ha-ban kifejezve. Előreláthatólag fokozatosan kerül sor a termeléshez kötött támogatás szétválasztására. Például a dohány esetében 2009-ig várhatóan, a támogatás 60 %-a kerül a vidékfejlesztési alapba. Speciális támogatásként is igénybe lehet majd venni. „Energiakutak” telepítése lehetséges jelentős támogatással (45 euro/ha). Különböző %-okban kerül a termelési támogatás a Konvergencia és a Kohéziós Alapba.



A termelőknek több irányú megfelelésnek kell eleget tenni, egyrészt az egységesség, a higiénia és az élelmiszerbiztonság tekintetében.



A dohánytermesztés jelenlegi támogatási rendszere 2006. évi betakarításig él és 2010-ig fokozatosan kerül szétválasztásra a támogatás. Ezt követően az eddigiek 50 %-a alanyi jogú jövedelemtámogatás lesz a másik 50 % pedig összefoglalva minden támogatást szolgál, úgymint adaptációs költségeket, horizontális költségek támogatási részét, modulációt, stb. 2005 után megszűnik az ún. „Dohány Alap”, amely a termelési támogatás meghatározott százalékában képződött.



Kétségtelen, hogy a reform bonyolulttá teszi a brüsszeli adminisztrációt, de ezzel együtt erősen elektronizált lesz. (A kongresszus résztvevőiből hangos, keserű derültséget váltott ki!)

A dohánytermesztési támogatás megvonása és az egészségvédelem között sokak összefüggést keresnek, összekapcsolják az eddigi kompenzációs támogatás megvonásával, amelyben élenjáró országok Anglia, Hollandia, Svédország. Bizonyára azért, mert ezekben az országokban nincs dohánytermesztés, de van dohányfeldolgozás, mégpedig jelentős ipari potenciált képezve.



Mindezek ellenére a dohánytermesztés életképes része bizonyára a reform után is fennmarad!



Az Európai Unióban politikai kérdésként merülnek fel:



· a csökkentett fogyasztói árak kapcsán, többen kétségbe vonták a jövedelemtámogatás szükségességét, azt hogy 2005 után megmaradjon a termelési támogatás,



· hosszútávú taktika indult el a támogatás teljes vagy részleges szétválasztása körül,



· a 2003-ban eladott kvóták utáni támogatási igényjogosultság a horizontális rendelkezés kapcsán.







Új szemlélet, új lehetőségek





Az UNITAB szerint a támogatás második pillérébe kerülő 50 % gyakorlatilag elveszni látszik a dohánytermelők számára. Szerintük nem bonyolult programra van szükség, hanem 100 %-os Európai Uniós „közös” finanszírozásra.



SINEVAS a Dohányágazat Európai Szakszervezetének képviselője is hangsúlyozta, Kavala a szakszervezeti munkának is bölcsője. 2010-től az UNITAB-nak és a szakszervezetnek együttes haladásra van szüksége, hiszen a település és a vidékfejlesztés, valamint a termelési támogatás pilléreiben több mint 50 milliárd euro kerülhet felhasználása. Az első pillér az EU finanszírozás, a második pillér EU és nemzeti részre oszlik, a vidék, a környezet és a többfunkciós mezőgazdaság támogatását szolgálja.



A 2007-2013-ra tervezett közös agrárpolitika rendkívül egyszerű, hiszen egész Európában egyetlenegy fejlesztési tervből áll, cél a versenyképesség fokozása, a föld menedzselése (környezetvédelem) és az életszínvonal javítása. A versenyképesség elérését is egyszerűen úgy lehet megfogalmazni, hogy jobb minőséget kell előállítani, nagyobb profittal és kevesebb ráfordítással. A meglévő támogatást kell növelni az emberi erőforrás fejlesztésével, fizikai értelemben pedig a korszerűsítést és a minőséget szolgáló strukturális beruházásokkal.



A mezőgazdasági területek menedzselésében a NATURA-2000 határozza meg a teendőket (környezetvédelem, erdőgazdaság, reorganizáció).

Az életminőség javításában a profilváltás játszik igen nagy szerepet az alapvető szolgáltatásokban történő fejlesztéssel, térségi együttműködésekkel, valamint a kisvállalkozások támogatásával. A programokkal a különböző pilléreket átjárhatóvá kell tenni a terveknek állagukban kell szolgálni a nemzeti stratégiákat. A vidékfejlesztési pillérben az előirányzott támogatásnak közel 10 %-a az átjárhatóságot, a modulizációt szolgálja, 3/4-1/4 arányú kofinanszírozást is megvalósít a nemzeti költségvetésekből.



COSTA GOLFIDIS - COPA-COJEKE az agrárszakértői csoport részéről szólt, mintegy 20 éves tapasztalat birtokában az agrártermelők szerepéről az agrárpolitikában „Egységben az erő” , mondotta: közösen kell küzdeni a lehetséges érdekérvényesítés érdekében.



A közös agrárpolitikával szemben felerősödtek az ellenséges nézetek, mivel úgy vélik, hogy a termeléshez kapcsolt támogatás a verseny meghiúsulását eredményezte. A körvonalazódott határokon belül került sor a közös agrárpolitika revíziójára. Az Európai Unió kibővítése után mintegy 11 millió gazdálkodó dolgozik a Közös Piacban, életük a termeléshez kapcsolódik, így a globalizációs világ számukra elfogadhatatlan, mégpedig azért, mert túlzottak az elvárások, követelmények a termelőkkel szemben, s mindezért alacsony árat kívánnak fizetni. A termelőknek meg kell nyerni a fogyasztókat a jó minőséggel, hogy azért hajlandók legyenek többet fizetni. Új realitásokkal kell szembenézni, és elő kell mozdítani a termelők számára is kívánatos agrárpolitika kialakítását.



Az UNITAB elnöke szerint általános vélemény, hogy az európai mezőgazdasági politikába történő beilleszkedést a dohánytermesztés számára erősen megnehezíti a bizalomvesztés, amely a fermentálók és a termelők között alakult ki. KOLIVAS az Európai Unió képviselője javasolja, hogy azon gondolkodjanak, milyen módon fogják kihasználni a lehetőségeket. Ma már nem lehet kétségbe vonni az agrárpolitikai reform világgazdasági szükségszerűségét. Az előterjesztéseket a reformról többnyire általános szimpátia kíséri.





A termelők hangja





A görög termelők felszólalásukban firtatták a várható jövőt, ami erőteljesen motiválja a termelés beszüntetését. A támogatás megosztásával elvész 40/60 %-ban a termelők függetlensége, és mi várható 2014-től? 2009-ben számíthatunk egy újabb agrárpolitikára? A görögök szentfáját, az olajfát is kikezdték, miszerint „környezetromboló”. Sok szó esett a kvóta eladásról, valamint a tradicionális dohánytermelő körzetekről, ahol keleti dohányt állítanak elő. A reform kapcsán ők is megkapják a támogatás 50 %-át, de a másik 50 %-a már nem a termelők közvetlen döntési körében fog felhasználásra kerülni, ezért Görögország a teljes szétválasztást támogatja, hogy elsősorban a piaci verseny döntse el a keleti dohányok árát - meg kell jegyezni, ez a monopolisztikus helyzet egyedülálló, - ezért a dohánytermelők számára – ez a koncepció - elfogadhatatlan.

Többen hangsúlyozták az európai dohányok minőségét és a termelés, feldolgozás nyomon- követhetőségét.



Említésre került a koksztüzelésű szárítókból származó dohányok termesztése Zimbabwében, amelyek jelentős mennyiségű, rákkeltő káros anyagot tartalmaznak, de a gyártók vásárolják, mert olcsóbb, mint az európai dohány. A hozzászólók véleménye szerint fontos harcolni, javasolni és a gazdálkodók érdekeit megvédeni közös fellépéssel. A görög dohánytermesztők érdekét, a rendszer befagyasztását szolgálná, ugyanakkor a piacképes előállítást szükséges szorgalmazni a fermentálókkal előszerződések útján. A legnagyobb baj a támogatás szétválasztásával, hogy a második pillérbe átcsoportosított 50 %-on sokan osztoznak és nem biztos, hogy a termelők hasznára.



KOLIVER titkár válaszában hangsúlyozta, hogy a szervezet felépítésének meg van a maga sajátossága és politikai ereje. Ma a kérdés a részleges vagy teljes szétválasztás támogatása. Már ma fel kell tenni azt a kérdést, hogy 2010 után mi lesz azzal a pénzzel, amit elvonnak, ugyanis 2002 után vásárolt kvótával semmire sem mennek. Politikai nyomást jelent ugyanis, hogy az olajfákról kimutatták a talajterhelést és itt erdősítésre gondolnak. A támogatási igények felhasználásánál azt kell bizonyítani, hogy az európai dohánytermesztés azért szorul támogatásra, mert Európában a ráfordítások ára igen magas, vagyis itt egy ipari ártámogatásról van szó, azért, hogy a mezőgazdasági termékek értékesíthetők legyenek.



Az európai dohánytermesztés fajtaszerkezetét tekintve rendkívül sokrétű. Ehhez képest az egységes támogatás szembenállást eredményez és nem vezet a kibontakozáshoz. Új koncepcióra van szükség és kezdeményezni kell a megfelelő intézkedéseket, amelyek egyrészt illeszkednek az európai árpolitika koncepciójához, másrészt pedig alkalmazkodik a változatos termelési feltételekhez, termelésszerkezethez.



A WTO véleménye szerint az Európai Uniós agrárpolitika magában hordozza a versenytorzulás veszélyét, ezért szükséges új európai árpolitika kialakítása. A termelők véleménye szerint Brüsszel fél a katasztrófától, ezért a rosszat is jónak tartja. Egyértelmű, hogy az európai adminisztáció intézkedései gyengítik a dohányágazatot, itt nem kevesebbről van szó mint 600 millió euroról. Jelentős összegeket költenek az alternatív kultúrák feltárására a családi gazdaságokban. Ennek sikertelensége is jelzi az átstrukturálás társadalmi elfogadhatatlanságát. Szükséges a társadalmi felelősség kiteljesítése, amit a gazdaság keretein belül kellene kiérlelni, megoldani, ami megvalósítható perspektívát adna. A lengyel, a portugál, a szlovák képviselők hangsúlyozták, hogy adott térségükben a dohánytermesztésnek nincs más alternatívája, ezért fenntartása feltétlenül szükséges. A WTO javaslatait politikai eszközökkel kell visszautasítani, ugyanis a harmadik világ életminőségét semmiképpen sem lehet összefüggésbe hozni a világpiaci szereplésükkel. A gyermekmunka használata, az árak letörése csak a mezőgazdasági termelés gazdasági leértékelését eredményezi. Általában minden országban keresik a versenyképesség, a minőség és az ár összefüggéseit a 2010 utáni állapotra, mindenütt kérdésként merül fel, hogy lesz-e további támogatás és az milyen mértékben jut el a dohánytermelőkhöz.



A másik nagy kérdés a felvásárlás és ezen belül a termelők és a fermentálók viszonyának kiéleződése. Természetesen terheli a dohánypiacot az árnyék-kereskedelem, ugyanakkor ezzel együtt nagy nyomást jelent a kínai dohány előretörése.



A jövő megalapozásában kiemelkedő szerepe lesz a műszaki fejlesztésnek, a különböző piaci lehetőségek feltárásának, az együttes fellépésnek és a felvásárlási árak arányos jövedelem-elosztó szerepének a fermentálók és a termelők között. Hangsúlyozták a munka- és eszközarányos nyereség érvényesítését, az Európai Unióhoz csatlakozó országok pedig, úgy tűnik, most fizetik meg az európai csatlakozás árát jövedelmi pozíciójuk romlásában. Többen hangsúlyozták a kínai piac árváltozását befelé és kifelé is. Természetesen a dohánypiac dinamikus mozgásában nagy szerepet játszanak a felhalmozott készletek, nevezetesen a török eladatlan készletek is.

Svájc képviselője arról számolt be, hogy ők az európai árpolitikától függetlenül kialakították a maguk rendszerét, miszerint a jövedéki adóból képeznek alapot a termeltetés támogatásához, amely rendszer társadalmilag is elfogadható, hiszen a dohányosok adóbefizetéseiből támogatják a termesztést. Az is igaz, hogy a dohánytermesztők száma mindössze 310 fő, akik megközelítően 700 tonna dohányt állítanak elő 300 ha-on.



MATTAS professzor a dohánytermesztés szociális összefüggéseiről szólt és elemezte kutatásaiban a közvetett hatásokat, vizsgálták, hogy a termelés teljes megszűnése mit eredményezne a vidékfejlesztésben, a foglalkoztatásban és a jövedelemszerzésben. Összefoglalva megállapításait azt támasztotta alá, hogy a görög termőterületeken a dohányágazat eltűnése szociális katasztrófához vezetne.



A Lengyel Nemzeti Dohánytermelők Szövetsége képmutatónak tartja az egészségvédelmet,



· Európa agrárpolitikája diszkriminálja a dohánytermesztést,



· a dohány mindössze 4 %-át képviseli a mezőgazdasági részesedésnek,



· az agrárprogram integráló hatására a mezőgazdaság szerepe szűkülni fog és



· az európai agrártermelőknek a harmadik világgal szemben nincs stratégiájuk.



Nyugtalanság van a dohánytermelők körében, mivel a gyártás nem mutat szolidaritást.





A fermentálók és gyártók helyzetértékelése





Megszólaltak a konferencián a fermentálók és gyártók is. A maguk részéről a minőség kritériumokat a fogyasztók megállapításai, igényei szerint érvényesítik. Szót ejtettek Görögország jelentőségéről a dohánytermesztésben és az 1800 évek elejéig vezették vissza a PALATINI olasz család dohánytermesztésben betöltött szerepét. A történelmi visszaemlékezések tételesen bizonyították, hogy Kavalában a dohánykereskedelemnek, s majd a feldolgozásnak történelmi jelentősége van. A századfordulótól kezdve Macedónia neve összeforrott a dohánnyal., 51 ezer embert foglalkoztatnak ebben az ágazatban, ami 7 %-a görög mezőgazdaságnak. A dohányból több mint 100 ezer tonna kerül minden évben forgalomba, a kereskedelem 3 milliárd eurot tesz ki és 200 ezer embert foglalkoztat. Kijelentették, a görög piac elfogadott, ezért stabil jövője lesz a termelőknek, csak piackonform gazdálkodást kell folytatni, az itt keletkezett hozzáadott érték jelent és jövőt hoz.



A DELTA-FIRMA képviselője 5,5 billiárd cigarettaforgalomról számolt be és érett piacnak jellemezte a dohányértékesítést, amelyben 4 multicég adja a forgalom 41,1 %-át és mintegy 37 %-ban amerikai típusú cigaretták kerülnek értékesítésre.



Hangsúlyozta, hogy a fermentált dohánypiac kínálati piac, elsősorban Virginiából és Burleyből mintegy 110 millió kg-os készlet áll rendelkezésre. A keleti dohányok esetében kiegyensúlyozott a kínálat és a kereslet. Csökkent a termelés Török- és Görögországban. Az európai dohánytermelés piaci helyzetéről elmondotta, hogy az európai dohány stratégiai szerepet játszik:



· a termelésbiztonságban,



· a stabilitásban,



· a piac harmonizálásában,



· ami miatt a termés 50 %-át Európában használják fel.



Különösen jelentős a biológiai biztonság, valamint a szermaradványok ellenőrzöttsége. Igaz a keresletnövekedés 3 éve a piaci árnyomás miatt áll, de a termelés jól alkalmazkodott ehhez a helyzethez. A dohánypiacon nemcsak a túlkínálatról van szó, hanem a dollár-euro árviszonyáról is, ami 35 %-os veszteséget okozott. Az európai dohánytermesztés világgazdasági megítéléséhez hozzátartozik, hogy a társadalmi helyzet stabil, és ez a befektetőket megnyugtatja. Általános piaci helyzetként megemlíthető, hogy a dohány világkereskedelem rendszerében a túlkínálat ellenére csökkennek a készletek.



A korszerűsítés, a beruházás hozhat eredményeket a minőség és a versenyképesség javításában. Európában új piacszervezést kell létrehozni, amelynek célja a megfelelő haszon elérése és a foglalkoztatás fenntartása. A közvetett támogatási forrást kell megragadni és a fejlesztésekre fordítani. A vidék gazdasági szerepének stabilizálásra kell törekedni. A 2010 évi teljes átállás után minden mezőgazdasági ágazatban a piac önszabályozó rendszere fog érvényesülni, közben számolni kell azzal is, hogy további tagfelvételek történnek. Az elvárásokat kell megfogalmazni a vidékfejlesztési programban, aminek hozzá kell járulni az infrastrukturális és technikai fejlesztésekhez és ez önmagában véve is költségcsökkentést eredményez.

A görögországi fermentálók részéről ALLAMANIS szólt. A hosszútávú jövőt a jó termelési technológiában és a korszerűsítésben látja. A közös nevező a 100 %-os versenyben rajzolódik ki, amikor is a tagországok bekerülnek az EU zónába. Ez sikerre és eredményre fog vezetni, hiszen a versenytársak valutája gyenge. A WTO-ban vállalt kötelezettségeket sajnos keményen be kell tartani.



Az egészségügy kétirányú üzenetet közvetített, ami részint a minőségfejlesztés ösztönzésre, részint pedig az alkalmazkodásra, ösztönöz, ami társadalmi elvárásként is megfogalmazható.



Az Európai Unió agrárpolitikájának nincs csatlakozó árpolitikája, ezért a gazdasági mobilitást a hozzáadott érték képviseli.



Várhatóan a potenciális munkavállalók mintegy 10 %-a lesz munkanélküli Görögországban. A külkereskedelem fizetési aktívumára kell törekednünk és elő kell mozdítani az Európai Uniós támogatások nemzetgazdasági hatásának fokozását. Az 1981-től észlelt hatások az életkörülmények, a ráfordítások támogatásából következtek, így ehhez nem kapcsolódott megfelelő jövedelem. Ebből következően az ellentmondásos helyzet a fermentálók és a termelők között a teljes régióra kiterjed.



Reform nélkül a fenntartható fejlődés kerülhet veszélybe, ami a vidék elnéptelenedéséhez vezethet. Görögországban a fenntartható fejlődés záloga a dohánytermesztés, ugyanakkor a brüsszeli adminisztráció lépcsőzetesen meg akarja szüntetni a dohánytermesztést. Az athéni egyetemen megállapították, hogy Európa kihasználta a nyitott piac előnyeit és most előretört a fiskális szemlélet.



JANNOPOULOS (BAT) 4 multinacionális cég képviseletében szólt, s elmondotta, hogy a dohányfogyasztás a görög hölgyek körében jelentősen növekedett, s 87 %-a a fogyasztóknak márkahűségről tanúskodik.



Várhatóan az egészségügyi világszervezet részéről az a követelés fog érvényesülni, hogy ízjavító anyagokat ne tartalmazzanak a dohánytermékek. Az irányelvek bevezetése még várat magára. A dohányzás elleni fellépés Európában olyan mértékű, hogy a közelmúltban aláírt Európai Alkotmány is utal a dohány egészségkockázati szerepére. A dohányzás tiltása Írországban ment eddig legmesszebb, de minden jel arra, mutat, hogy a totális betiltás felé halad a világ. Az állami képviselet is a dohányellenességet támogatja, a káros anyagok kiszűrése a receptúrából, a prevenció mind ebbe az irányba mutat. A déli országok viszont kiálltak a munkahelyi dohányzás betiltása ellen. Új helyzetet teremtett az Egészségügyi Világszervezet álláspontja, miszerint a malária után a dohányzás a legnagyobb egészségkárosító.

A neoliberális európai központ megalázó helyzetet teremtett, s felteszik a kérdést a görögök: az elnéptelenedés miből keletkezett, a politikának milyen a szociális stratégiája és nem kis indulattal hangsúlyozták régi jelszavukat a görögök: „Szabadság vagy halál” és végül „kössük már a szekér elé a lovakat”.



Kritikus helyzet, sokoldalú megközelítés



A kialakult kritikus helyzetet sokoldalú megközelítésben tárgyalta a kongresszus. Pl.: MATTAS professzor nagyon fontosnak tartja az ágazat input és output elemzéseit Interregionálisan alkalmazható rendszerekről kell gondolkodni először, amely a „0” változatot jelenti és minden régióban irányt mutat a fejlesztési politika kialakításához. Számolni kell az ún. „implikátor” hatásokkal, aminek kapcsán a foglalkoztatásban 3,6 %-os veszteség is előállhat. A gazdasági eredményeket 2-3 %-kal befolyásolhatják a változások. Összességében az európai reformok hatására más ágazatokkal együtt a veszteség megközelítheti a 250 millió eurot. De a hatások halmozódása esetén 1 milliárdos veszteséggel is lehet számolni. Nagy kérdés az elveszett munkahely pótlása. Milyen gazdasági kihatásokat eredményez? A begyűrűző hatásokkal a regionális problémák újratermelődnek, a második pillérben történő fejlesztési átcsoportosítások megnövelik a kifutási időt és ezzel együtt megfordíthatatlan helyzetet teremtenek. Következésképpen az a kérdés hogyan lehet a dohányágazat hasznára fordítani az agrárreformot, ugyanis egyébként nagy szimpátia kíséri a szétválasztási politikát.