Állásfoglalás a Nemdohányzók védelméről
2009.06.27. 17:04:29 Állásfoglalás a Nemdohányzók védelméről szóló, 1999. évi XLII. tv. módosítására vonatkozó, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának 2009. május 27-én kelt javaslatáról2009.06.27.
A dohánytermesztés ma Magyarországon
Hazánkban ma közel 25 ezer ember kerül munkája során közvetlen vagy közvetett kapcsolatba a dohánytermeléssel, ill. annak feldolgozásával. A dohánytermesztés alapvetően az ország gazdaságilag hátrányos helyzetű, északkeleti részén, főleg Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun megyékben zajlik, itt biztosítva a helyben foglalkoztatást, a vidék eltartó képességét. Ott, ahol köztudottan az egyik legfeszítőbb társadalmi probléma a foglalkoztatás. A dohánytermesztésben dolgozók 93%-a szakmai képzettséggel nem rendelkezik, 70%-a nő és 50%-a cigány származású. Álláspontunk szerint - különös tekintettel a pénzügyi és gazdasági válság foglalkoztatásra mért szinte már elviselhetetlen csapására -, nem kérdés az, hogy e tevékenységünk fenntartása társadalmilag és a vidékfejlesztés szempontjából egyaránt igen fontos célkitűzés kell legyen.
A hazai dohányzás és az alapanyag ellátás kérdése
A felelős jogalkotásnak mindenképpen figyelembe kell vennie azt, hogy az itthon és a szomszédos országokban működő dohánygyárak - az általunk megtermelt - fermentált nyersdohány jelentős felvásárlói. Sokan közülük gyakran a világpiacon olcsóbban beszerezhető, a mienkkel azonos bel-tartalmú alapanyaggal szemben a magyar alapanyag mellett tartanak ki, szolidaritást vállalnak a magyar termelőkkel, hozzájárulnak megélhetésükhöz.
Az Egészségügyi Bizottság tervezetének megítélése
A komoly korlátozások bevezetését célzó törvénytervezet a dohányfogyasztás csökkentését tűzi zászlajára. Elképzeléseiben nem egyszer felülmúlja az Uniós Irányelvek jelen követelményeit, olyan pedagógiai célokat karol föl, melyek kiskorúnak tekintve a felnőtt lakosság 1/3-át kitevő dohányosokat elijesztő képek bevezetésével ébresztene bűntudatot bennük, megbélyegezné a fogyasztókat. Nem gondoljuk, hogy a 3. évezred első dekádjának végén ilyen „inkvizíciós” eszközökre lenne szükség. Az elmúlt évszázad néha szánalmas, néha mulatságos történései (amerikai szesztilalom, Gorbacsov „száraz törvénye stb.) számunkra azt bizonyítják, hogy nem tilalomfák felállításával, hanem csak józan és az érintettek jogait kölcsönösen figyelembe vevő intézkedések vezethetnek racionális megoldásra!
Érintettként ismét hangsúlyozzuk, egy ilyen intézkedés azonnali hatásaként természetesen zuhan a kereslet hazai dohányalapanyag iránt, és ez súlyosan veszélyezteti az itt tevékenykedők munkahelyét, megélhetését.
Elnökségünk egyetért azzal, hogy a dohányzás általában káros az egészségre, ezért rendkívül fontos társadalmi feladat e szenvedély káros hatásainak minimálisra csökkentése és a nemdohányzók védelme. E feladat megoldása során viszont, nem sérülhetnek az állampolgári jogok sem a nemdohányzók, sem a dohányosok oldalán!
Jómagam, aki közel 20 éven át aktívan hódoltam e szenvedélynek, aránytalannak, indokolatlannak és túlzónak tartom azokat az intézkedéseket, melyek a Bizottsági tervezet részei.
Kérdezem, hogy a felnőtt magyar lakosság 1/3 részének miért nincs joga kulturált, az egészégére kevésbé káros körülmények között hódolni szenvedélyének. (A magyar munkahelyek jelentős része sajnos, nem tudott kulturált körülményeket teremteni a dohányos munkavállalók számára. Gyakorta látni dohányzásra kijelölt területeket huzatos, nyitott, gyakran az emberi méltóságot is sértő helyszíneken.)
Tudjuk, naponta látjuk, hogy a cigaretta jövedéki adójának folyamatos emelése miatt a szegényebb társadalmi rétegek dohányosai gyakran ellenőrizetlen minőségű, egészségükre komoly ártalmat okozó, a feketepiacon beszerzett dohányárut tudnak csak megfizetni és fogyasztani.
Összefoglalás
Úgy véljük, hogy megfelelő hatásfokkal, a jogalkotó eredeti szándékait tükrözően működik a Nemdohányzók védelmét szolgáló, 1999. évi törvény, annak módosítása nem indokolt!
Európába is kitekintve: nem nekünk magyaroknak kell elől járnunk a dohányzást tűzzel-vassal irtók táborában. Nem nekünk kell meghozni azokat az úttörő intézkedéseket, melyek révén „pápábbak leszünk a pápánál”! Bölcsebb lenne, ha az Uniós más tagállamaiban már bevált és a lakosság által elfogadott tapasztalatokat vizsgálnánk meg és azokra építenénk.
Pócspetri, 2009. június 18.
Bényei Illés
elnök
