Magyar Dohányújság

MAGYAR DOHÁNYTERMELŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

HUNGARIAN TOBACCO GROWERS ASSOCIATION

A Magyar Dohányújság az agrárinnováció szolgálatában

2016.04.11. 7:37:00



A MAGYAR DOHÁNYÚJSÁG AZ AGRÁRINNOVÁCIÓ SZOLGÁLATÁBAN


Dr. Kővári Viktorné
AGROTAB Kft.


A Magyar Dohányújság 112 évfolyamán keresztül minden tudományos felismerés, eredmény első közlési helye volt, forrása könyveinknek, kiadványainknak, sok-sok diploma és tudományos diákköri dolgozatnak. Itt kerültek nyilvánosságra a tudományos előadások, viták, s mintegy társadalmi fórum publikálta a dohánygazdaság változásait, átalakulását.

A lap profiljához tartozott átfogó képet nyújtani a dohánytermesztés aktuális kérdéseiről, tájékoztatni az olvasókat a terület technikai és technológiai újdonságairól, kapcsolódó eseményekről, gazdasági és jogi kérdésekről.

A lap rovatai beszámoltak az új eljárásokról, a vetés, palántanevelés, termesztés, agrotechnika, nemesítés, fajtaválaszték, gépesítés, dohánybetegségek, növényvédelem, termesztési eredmények, termesztés gazdaságossága, önköltség, ár, szárítás, fermentálás, szakképzés aktuális kérdéseiről, a magyar dohányipart érintő, nem csak termesztéssel kapcsolatos hírekről, friss információkról. Beszámoltak szakmai kongresszusokról, ülésekről, kiállításokról, majd később az Európai Unió dohánytermesztéssel kapcsolatos híreiről, rendeleteiről, támogatásokról és tapasztalatcserékről.

A lap olvasói voltak a dohánytermelők, a dohányfeldolgozók, a technikusok, a diplomások, a közép és felsőfokú oktatásban résztvevő tanárok és hallgatók, de a határon túli magyar ajkú dohánytermelők és feldolgozók is haszonnal forgatták lapunkat.

A Magyar Dohányújság fennállásának 100. évfordulójára megjelent ünnepi számban Dr. Gáti György (1992) a felelős szerkesztők működési idejét véve alapul 9 szakaszra bontotta a lap történetét:

Magyar Dohányújság


I. szakasz Daróczi Vilmos lapalapító és felelős szerk. 1884-1912. 29 évf.

II. szakasz Dr. Bányász László szerkesztő 1913-1923. 11 évf.

III. szakasz Csoór Lajos szerkesztő 1924-1926.VI.30. 2 1/2 évf.

IV. szakasz Papp Szász Tamás szerkesztő 1926.VII.1.-1944. 18 1/2évf.


Dohányipar

V. szakasz Balogh György szerkesztő 1954-1957. 4 évf.

VI. szakasz Laczkó B. László szerkesztő 1958-1964. 7 évf.

VII. szakasz Bordács István szerkesztő 1965-1998. 23 évf.

VIII. szakasz Dr. Borsos János szerkesztő 1988/2-1988. 1 évf.


Magyar Dohányújság

IX. szakasz Dr. Borsos János felelős szerkesztő 1989-2004. 16 évf.

Összesen: 112 évfolyam

A folyóirat történetére való rövid visszatekintést célszerű a vázolt 9 szakaszra bontva átnézni.

Az I. szakasz története (1884-1912)

A múlt század első felének szülötte (1836. április) Daróczi Vilmos hírlapíró, közgazdasági publicista, dohánytermesztési szakíró 1884. február 16-án alapította a Magyar Dohányújság című országos szaklapot, melynek nemcsak alapítója, hanem laptulajdonosa és felelős szerkesztője, valamint 29 éven át a lap dohánytermesztési szakcikkeinek 80 %-ban írója is volt. Nem anyagi haszonért fogott Daróczi a szaklap szerkesztésébe, hanem a dohányügy szeretete buzdította erre a nagy alapító munkára.

Ha bepillantunk a sárga lapokba, meglepődve tapasztaljuk, hogy különösen kezdetben, jóformán az egész újságot Daróczi Vilmos írja. Szakcikkei bámulatos tudásról és tapasztaltról árulkodnak. Véleményét a saját kísérleti telepén végzett dohány kísérletei alapján közli. Sürgette a debreceni dohánykísérleti állomás felállítását, amely 1898-ban valósult meg.

Daróczi Vilmos szakírói, szerkesztői tevékenységét szinte életének utolsó pillanatáig folytatta és ennek csak 1912. november 11-én bekövetkezett halála vetett véget.

A II. szakasz ismertetése (1913-1923)

A felelős szerkesztő munkáját Dr. Bányász László kiadótulajdonos, pénzügyi főtanácsos, termelési osztályvezető helyettes vette át.

Az előző időszak a lapalapítás korszaka volt, míg az új időben a fejlesztés kérdése került előtérbe. Az új szerkesztő sok szakembert toborzott maga köré, akikkel sikerült megküzdeni a háborús nehézségekkel. Fő feladatuknak a termelési kedv fellendítését, a termelők útbaigazítását, új eszközök, gondolatok ismertetését tartották.

1923. év végén 11 évi szerkesztői működés után Bányász nem tudott megbirkózni a nehézségekkel és ezért beszüntette a Magyar Dohányújságot.

A III. szakasz összefoglalása (1924-1926.VI.30.)

A monopolisztikus szellem hanyatlása következtében megalakult a Dohánytermelők Országos Egyesülete, amelynek Bányász átadta a lapot és Csoór Lajos lett a szerkesztő.

Eddig a dohányjövedék félhivatalos orgánuma volt a lap, de 1924. január 1-től, amikor a dohánytermelők kiadásába ment át az újság, a dohánytermelők érdekképviseleti lapja lett és nagy szolgálatot tett a termelők tájékoztatása és érdekeinek védelmében. Az újság a termelés szakszerűségét, a jobb termést szolgálta és összeköttetést teremtett az európai dohánytermelési és értékesítési szervekkel.

A IV. szakasz áttekintése (1926 VII.1.-1944)

1926. június 30-án nagy elfoglaltságára hivatkozva Csoór Lajos Papp Szász Tamás földbirtokosnak adta át a Dohánytermelők Országos Egyesületének tulajdonában lévő szaklap szerkesztését. Ezek az évfolyamok a következő témavázlat alapján épültek fel: aktuális dohánytermelési kérdések, dohánytermelési politika, elméleti dohánytermelés, gyakorlati dohánytermelés, jegyzőkönyvek, hírek, tárcák, gazdatársadalmi mozgalmak, a termelők köréből, a jövedék köréből, irodalom, hivatalos rész, meghívók.

Minden évfolyam első számában „Évforduló” címen a szerkesztő foglalkozik az elmúlt év dohánytermelési eseményeivel, majd vázolja a jövő év feladatait. Ebben a szakaszban már a dohánykémia köréből is jelennek meg article, valamint megindul a dohánykertész képzés Pallagon.

1944. évben az utolsó szám december 1-én hagyja el a nyomdát. A háború és az utána következő évek zűrzavarában nem jelenik meg többé a Magyar Dohányújság.

Az V. szakasz jellemzése (1954-1957)

A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület Dohányipari Szakosztályának keretében tíz év után 1954. január 1-jén látott napvilágot a Magyar Dohányújság jogutódjaként a Dohányipar című szaklap. Felelős szerkesztő Balogh György lett.

Nagy szó volt abban az időben, hogy az ipar szakembereinek lehetőségük nyílt a legszélesebb nyilvánosság előtti szakmai értekezésekre, véleménycserékre és a fiatal szakemberek ismereteinek bővítésére. A lapban kiváló szakemberek tolmácsolásában megtalálhatók a hasznosabbnál hasznosabb szakmai tanulmányok. Segítette a lap az új technológiák és technikai eszközök megismerését, tájékoztatást nyújtott a dohányipar vállalatainak életéről és az őket foglalkoztató legfontosabb feladatokról.

Megtalálhatók a Dohányipar lapjain a dohány-tápanyagellátásával, ökológiai vizsgálati eredményekkel, kórtani tanulmányokkal, a dohánytermesztés gyakorlati kérdéseivel, dohánykémiai ismeretekkel kapcsolatos article, sőt 1957-től „Dohányhírek a nagyvilágból” című fejezettel bővül a lap.

A VI. szakasz összefoglalása (1958-1964)

1958-ban Laczkó B. László a Dohányipari Igazgatóság főmérnökének szerkesztésében megújult a Dohányipar. Lassan megjelennek a gyártással kapcsolatos hírek, és a lap beszámol a gyárak közötti minőségi verseny eredményeiről. A lap szakmai színvonala egyre jobban emelkedik, egyre nagyobb számban jelennek meg Dr. Gulyás Antal széleskörű ismereteket nyújtó dohánykórtani dolgozatai. Ebben a szakaszban a dohánytermelők speciális problémáival alig találkozunk a lap hasábjain, a „Dohányipar inkább a termesztés elméleti és az ipar kérdéseivel foglakozó újság lett. A peronoszpóra magyarországi katasztrofális terjedése tette indokolttá, hogy 1961-ben Tuboly László megkezdte a peronoszpóra terjedésével és kártételével, valamint az ellene való védekezés módszereivel foglalkozó article ismertetését. Laczkó B. László szerkesztői munkássága következtében a lap színvonalában jelentős fejlődés volt tapasztalható.


A VII. szakasz leírása (1965-1988)

1965. január 1-től a Dohányipar szerkesztését Bordács István veszi át, aki az ipar vezetésében betöltött munkaköréből eredően is hivatásának érezte, hogy a műszaki tudományos ismeretek, tapasztalatok az ipar szakembereinek minél szélesebb körében közkinccsé váljanak és e törekvésében szaklapunk színvonalának fejlesztésére megkülönböztetett figyelmet fordított. Sokak véleménye szerint a Dohányipar az élelmiszeripar ágazatának egyik legjobban szerkesztett szaklapja lett, amely iránt szakmai körökben világszerte nagy és egyre fokozódó érdeklődés nyilvánult meg. Ebben a szakaszban a leggyakrabban publikáló szakemberek között tűnik fel Dr. Borsos János neve. Az 1987. 4. számból tudomást szerezhetünk arról, hogy Dr. Borsos János a későbbi főszerkesztő belépett a szerkesztőbizottságba. Az 1988. évfolyam 1. számát még Bordács István szerkesztette, majd nyugdíjba vonulása miatt lemondott a további szerkesztési munkáról.

A VIII. szakasz rövid ismertetése (1988/2-1988)

Az 1988. évfolyam 2. számát Dr. Borsos János felelős szerkesztő vezetése alatt állította össze a szerkesztőbizottság. A szerkesztő bevezetőjében javasolja, hogy a szaklapot – feltámasztva a tradicionális címet – a jövőben Magyar Dohányújság címen adják ki. Ez a cím kifejezi a szerkesztőség azon törekvését, hogy a hazai dohánygazdaság művelőihez kíván szólni, ugyanakkor a nemzetközi megjelenésben is kifejezésre akarja juttatni – ebben a kérdésben is – nemzetközi ügyünket, ami a dohányvilág munkájába való erőteljes bekapcsolódást jelenti.

A Dohányipar című szaklap 1988. évfolyam 4. számának megjelenésével megszűnt és a szerkesztő előbbiekben vázolt javaslatának megfelelően átadat szerepkörét a Magyar Dohányújság című lapnak.


A IX. szakasz története (1989-2004)

1989. január 1-jén a Dohányipar című lap jogutódjaként megjelent a Magyar Dohányújság, Dr. Borsos Jánosnak a Dohánykutató Intézet igazgatójának, mint felelős szerkesztőnek az irányításával. Az újság tartalmában és külalakjában is megújult, igényes, aktuális article közlésére vállalkozott és ehhez megfelelő szakíró kollektívát szervezett. A dohánygazdaság minden résztvevőjéhez, munkásához és irányítójához kíván szólni. A dohánytermesztés és feldolgozás, valamint a kereskedelem korszerűsítése érdekében erősíti az idekapcsolódó hazai és nemzetközi gazdasági, oktatási és tudományos szervezetekkel az információcserét, a gazdasági célkitűzések eredményes megvalósítása érdekében.

1992. május 7.-én a Magyar Dohányújság századik évfolyamának kiadása alkalmából Debrecenben, a Déri Múzeumban nagyszabású Centenáriumi Ünnepségre és Dohánytörténeti Kiállításra került sor, nagyszámú dohányipari szakember, újságíró és a külföldi társlapok szerkesztőinek részvételével. 1992-1993-ban végbement a dohányipari vállalatok privatizációja. A külföldi tulajdonosok már nem akartak részt venni a lap szerkesztésében és megjelentetésében.

Az, hogy az újság a továbbiakban is megjelent minden túlzás nélkül a lap felelős szerkesztőjének Dr. Borsos Jánosnak köszönhető, akinek szakmai elhívatottsága, a dohányügy és a Magyar Dohányújság iránti szeretete buzdított arra a munkára, hogy a lapot életben tartsa, sőt a lap leggyakrabban publikáló írója legyen. Most is az anyagi források megteremtése jelentette a legnagyobb gondot, de a lap iránt igen nagy volt az érdeklődés, főleg a termelők köréből. 1993-1994. évben összevont szám jelent meg fajtabemutató címmel. Én magam az újság sok évtizedes olvasójából ekkor váltam a lap szerkesztőjévé.

 

/></p><br /><p align=

Az újság a Dohány Terméktanács megalakulása után annak információs szolgálataként jelent meg.

Sajnos ebben az időszakban is, hasonlóan az 1934. évi példányokban látottakhoz, legtöbbet a dohánytermelés válságáról olvashatunk. Legnagyobb kérdés, fenntartható-e a dohánytermelés Magyarországon? A főszerkesztő legtöbb írása a hazai dohánytermesztés stabilitásának esélyeit, a magyar dohánytermesztés helyzetét és várható versenyképességét elemezte az EU csatlakozás után, de foglakozott a dohánytermesztés jelentőségével a vidék fejlesztésében. Felvállalta a dohányzás és egészség nem éppen hálás témáját, hírt adott a dohánykertész szakképzés 1999. évi újra élesztéséről.

A lap kitüntetett módon adott helyt minden tudományos közleménynek, arról írt, hogy a magyar gazdák, a dohányiparosok milyen módon fejleszthetik, hogyan tehetik gazdaságosabbá a dohánykultúrát.

A 112. évfolyamával megjelenő Magyar Dohányújságot is elérte az „információs forradalom”, és 2004. év végén megjelent utolsó nyomtatott száma. A jövőben elektronikus ( www.madosz.hu ) formában jelenik meg gyors hírekkel, naprakészen tájékoztatva olvasóit a dohánygazdaság aktuális kérdéseiről.

Reméljük, a Magyar Dohányújságot egy évszázadnál hosszabb időn át kiadó szerkesztők, írók munkájának tisztessége nem múlik el nyomtalanul, lesznek követőink a magyar dohánykultúra fennmaradása érdekében.


Irodalomjegyzék

Dr. Gáti György (1992) Visszaemlékezés a Magyar Dohányújság 100 éves évfordulóján. Magyar Dohányújság, 2. 8-18. p.

A Magyar Dohányújság 1991-2004. évfolyamai

HUNGARIAN TOBACCO JOURNAL IN THE SERVICE OF AGRICULTURAL INNOVATION



Summary

The author reviews the short history of Hungarian Tobacco Journal from 1884 to 2004 by dividing its operational years into 9 chapters on the basis of the senior editors’ work.

Hungarian Tobacco Journal was the place of the first publication of many scientific recognitions and results during its 112 years. It was a source of our books, publications, many youth scientific dissertations and diploma works. Scientific lectures, discussions were made public on the pages of the journal, and like a social forum it published the changes and alterations of tobacco economy.

The journal profile was to give an overall view of the current issues of tobacco production, inform about the technical and technological news of this field, related events, economic and legal questions.

Hungarian Tobacco Journal was reached by information revolution, its last printed volume was published in 2004. In the future it will be published only in electronic form on the internet (www.new.madosz.hu) with the latest news providing timely information on the current issues of tobacco economy for the readers.
 

 

 

 

 



Forrás: .





Időjárás




Máshol vagyok:



Kövessen minket