Magyar Dohányújság

Szárító kapacitás helyzetkép

     Eisler József

A Virginia dohány termesztése és mesterséges szárítása hazánkban az 1930-as évek közepén kezdődött meg. A napjainkban megtermelt dohánymennyiség 80-85 százalékát az ebbe a fajtacsoportba tartozó fajták teszik ki és a termés szinte teljes egészében külföldön kerül értékesítésre.

A dohány szárítása az ipar tulajdonába lévő telepeken épített szárítókban került megszárításra az induláskor és meglehetősen kezdetleges módon, fa és szén tüzelőanyagok és rengeteg munkaerő felhasználásával folyt ez a munka. A szárítás eredményét, minőségét a folyamatos fűtés és a kezdetleges szárítási technológia és a munkafegyelem határozta meg elsősorban.

1969-ben létesített és a termelők tulajdonában levő, össze­sen 18 db szárítóberendezés megfelelő szak­mai, szárítási és az ehhez kapcsolódó munkaszer­vezési tapasztalatokkal nem rendelkezett gazdák irányították először, nem éppen sikeresen. Ennek ellenére további szárítókat építettek és működtettek már a következő évben és a szerzett tapasztalatok segítségével már jobb eredményt értek el, mint az ipari szárító telepek.

A gazdaságokban / szövetkezetek, állami gazdaságok / léte­sített első mesterséges szárítóberendezések - műkö­désük elvét és a dohány elhelyezését tekintve - részben vagy teljes egészében azonosak voltak az ipar által használt szárítók típusaival. Eltérést mindössze az jelentett, hogy a termelői pajták fűtése és műszaki berendezéseik korszerűbbek vol­tak, az üzemeltetéshez kedvezőbb körülményeket, a kapacitás kihasználásához jobb lehetőségeket biztosítottak.

Az ipar felismerte a lehetőséget, az útirányt és 1970-ben az olasz Garbuió cégtől megvásárolt egy CBC 3/132 típusú tűsorkeretes dohányszárító be­rendezést, amely már abban az évben Kápolnán üzemelt igen jó eredménnyel.

Az eredményes kísérletek lehetővé tették, hogy 1971-ben már a termelőknél is megépülhessenek az első tűsorkeretes berendezések, a megkezdett hazai szárító gyártás eredményeként.

Bár az azóta eltelt évek, a koncepció váltások több változást indítottak el ezen a téren, de sajnos nem sikerült végig vinni azokat az elképzeléseket, amelyekkel, energiatakarékos, környezetbarát szárítókat telepíthettek volna a dohánytermelők, támogatások igénybevételével.

Pedig a helyzet sürgető, mert egyre öregebbek ezek a berendezések, lényegesen nagyobb költségekkel szárítható meg a megtermelt dohány ezekben a szárítókban és egyre több válik használhatatlanná, a valamikor még működő több mint 1500 db dohányszárítóból.

A Magyar Dohánytermelők Országos Szövetsége által végzett felmérés szerint 2007. évben már csak 777 db szárító működött az ágazatban, amelyeknek az átlagos kapacitása 8 tonna volt. Az akkor zömében 30 év körüli szárítókat a termelők a korábbi gázolaj fűtésről a környezett barátibb gázüzeművé alakították át és megpróbálták szigeteléssel a szárítási költségeket csökkenteni.

Dohányszárító berendezések alakulása

2007-2020 évek között

Egy későbbi adatgyűjtés során 2012-ben, ahol a kapacitások szerinti életkor felmérése volt a cél, már 91 db szárítóval kevesebb üzemelt, a leromlott műszaki állapot miatt.  Mind ez annak ellenére, hogy frissítés is volt elsősorban a kisméretü szárítók terén, saját erőből.

Dohányszárítók mennyisége és életkora Magyarországon

2012.

Dohányszárítók életkora Magyarországon szélső értékekkel

2012.

Sajnos a szárítók átlag életkora már igen magas volt 2012 évben is, különösen a nagyobb kapacitású szárítók esetében, az azóta eltelt újabb évek az átlagos életkort már 46 évre emelték.

A táblázatból az is kiderül, hogy a 2020. évre sem tudott megállni a szárítók csökkenése és sajnos ezzel együtt a termőterület csökkenése sem!

A 2007 évhez viszonyítva a működő szárítók csak 59%-a maradt üzemben és ezzel hozzávetőleg 1700 hektárral csökkent a termőterült is. Ami azért nagyon szomorú mert emiatt a meglévő külföldi piac érdeklődése a magyar dohány iránt lassan elkopik és ezzel együtt az ágazat által foglalkoztatott korábban már elvesztett legalább 8000 dolgozón túl ma már a maradék 12 000 foglalkoztatott megélhetése is veszélybe kerülhet a következő években, ha nem sikerül változást elérnünk ezen a téren.