Magyar Dohányújság

MAGYAR DOHÁNYTERMELŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

HUNGARIAN TOBACCO GROWERS ASSOCIATION

Újabb drasztikus változás jön a cigarettapiacon: januártól minden cigisdoboz ugyanúgy fog kinézni

2021.09.23. 6:16:00


A Covid miatt alacsonyabb volt az ukrán határforgalom, így 2020-ban megint a legális cigarettapiac nőtt az illegális rovására. Igaz, csak értékben, mert a fogyasztás mennyiségi mutatók alapján már szépen szorul vissza. A hazai dohányipar helyzetét az egységes dobozok közelgő érkezése és a legnagyobb magyar cigarettaforgalmazó, a Continental-csoport 10 milliárd forintos sátoraljaújhelyi beruházásának apropóján tekintettük át.

A hazai cigarettapiac folyamatosan teljesen átalakul. Már itthon is hatott az egészségügyi kockázatokra figyelmeztető, erősebben dohányzásellenes korszellem, a mennyiségi mutatók alapján egy évtized alatt negyedével visszaesett a hazai fogyasztás. Változást hozott az elmúlt két évtizedben az uniós csatlakozásunk is, a vámmentes világban már nem kellett annyi lokális gyártó, 2004-ben azonnal több nagy magyar gyár is bezárt.

Aztán igazodnunk kellett az uniós adóminimumokhoz, ez egy alacsony inflációval jellemezhető évtizedben is 100 százalékos fogyasztói áremelkedést jelentett nyolc év alatt.

Itthon teljesen újraírta a szektort a trafikszabályozás is. Végül 2020-ban, a Covid nyomán a fővárosban és az osztrák határ közelében (Sopronban például) apadt a trafikok forgalma, de a keleti országrészben 50 százalékkal nőtt a legális piac, egyes városokban háromszoros lett a forgalom. A Covid miatt ugyanis kisebb lett az ukrán határon át a forgalom, és így a csempészet is nehezebb lett.

Értékben bővült

Összességében az újabb nagy adó- és így áremelések miatt a magyar dohányipar forgalma tavaly 11 százalékkal nőtt, 848 milliárd forintot tett ki. Mivel 2020-ban összesen 8,446 milliárd szál cigarettát szívott el Magyarország, egyrészt megdöbbenhetünk azon, hogy a csecsemőket és a nemdohányosokat is figyelembe véve minden magyarra jutott vagy évi 45 doboz cigi, másrészt a két számot elosztva arra a következtetésre is juthatnánk, hogy átlagosan egy cigaretta száz forintba került.

Ez csak azért nem igaz, mert a magyar dohányipar összesített forgalmában vágott dohány, elektromos cigaretta és szivarka is szerepel, így az átlagosan 2000 forintos dobozárnál még nem tartunk, de azért az 1500-1700 forintos ár már valóban realitás.

Vagyis egy olyan átlagos fogyasztó, aki naponta egy doboz cigarettát elfüstöl, egy évben úgy 550 ezer forintot költ cigarettára.

Harc a dohányzás ellen

Sokat olvashatjuk, hogy a dohányzás káros az egészségre, tüdőrákot, vakságot, impotenciát, korai halált okoz. Öles betűkkel látjuk az elrettentésnek szánt üzeneteket, ugyanakkor még sem Magyarország, sem az EU nem szüntette be ezt a terméket, csak fokozatosan egyre szigorúbb keretek közé szorítja.

2022. január 1-jétől újabb drasztikus változás jön: az egységes doboz.

Ezeken már a felület első és hátsó oldalán 70 százalékban egészségügyi figyelmeztetés fog szerepelni. De rákerült a dobozra az is, hogy a filter egyszer használatos műanyagot tartalmaz, és a márkák színekkel vagy betűtípussal sem különböztethetik már meg magukat, mert a dobozok egységes zöld színű alapon, teljesen azonos betűtípussal tüntetik fel a márkát. A dohányzás visszaszorítása mint cél indokolt, ugyanakkor az egyes intézkedések mindig egy kicsit kétoldalúak:

  • A trafikrendszer egyébiránt óriási politikai vihart kavaró bevezetése a cigi és társai szem előli eltüntetése révén például érdemben nehezítette a fiatalok dohánytermékekhez jutását.
  • Az adóemelések és így az áremelések ugyan szintén csökkentik a termék „vonzerejét”, ugyanakkor erősíthetik a feketepiacot, és valójában a gyártói profitokat is megemelhetik, ami nem feltétlenül lehetett cél.
  • A termékeken semmilyen „pozitív” egészségügyi információ nem helyezhető el (alacsonyabb károsanyag-, például kátránytartalom), de így a fogyasztó a kisebb ártalmat segítő, mérsékeltebben káros termékeket sem találja meg.
  • Jövőre pedig, amikor jön a még kevésbé figyelemfelhívó, egységes csomagolás, az a nagy és ismert nyugati márkák malmára hajtja a vizet.

Cikkünkben ezúttal nem a trafiküggyel foglalkozunk, hanem a hazai dohányvertikum gyártói és fogyasztói helyzetét tekintjük át. Terveink szerint hamarosan a kereskedelemről is készítünk egy elemzést.

Miért izgalmas ez az ágazat?

A magyar dohányiparnak a mindössze egyetlen hazai fermentáló és a mindössze két hazai cigarettagyár ellenére is viszonylag komoly a nemzetgazdasági hatása. Ahogy a globális gazdaságban, úgy Magyarországon is a dohányipar nagyjából a GDP 1,2 százalékára rúg. A globális számok egyszerűen érthetőek, mert

a világ dohányipara ezermilliárd dollár, a világ éves GDP-je pedig 80 ezer milliárd dollár, Magyarországon a 848 milliárd forintos ágazatot kerekítve az 50 ezer milliárd forintos GDP-vel lehet összevetni.

Ma már csökken a dohánytermesztéssel foglalkozó családok (mintegy ezer háztáji gazdaság) száma, de a farmerek által foglalkoztatott, általában hátrányos helyzetű mezőgazdasági munkások mellett az 5800 trafikban dolgozó (trafikonként 2-3 fő), illetve a gyárakban, a logisztikában, a promóciókban részt vevőkkel együtt azért 25-30 ezer ember megélhetése kapcsolódik a dohányiparhoz.

Termesztés

Pár évtizede még nagyon sokan foglalkoztak dohánytermesztéssel, leginkább laza talajjal jellemezhető területeken, Csongrád, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves és Szolnok megyében.

Dolgozók törik a dohányt a Fejértó Szövetkezet földjén, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ófehértón 2020. szeptember 16-án – Fotó: Balázs Attila / MTI

A dohánytermesztés nagyon munkaintenzív agrárágazat, a dohányt palántázni kell, az átlagosan egy növényen a 22 dohánylevél nem egyszerre érik meg, alulról felfelé kell haladni, és 3-4 alkalommal lehet letörni a már érett, sárga leveleket. A rendszerváltás idején még 10 ezer hektáron zajló dohánytermesztés immár 5 ezer hektár alatti.

Valaha a dohány jó megélhetés volt, mert európai uniós támogatás is járt utána, de aztán az unió mindenkit szerkezetátalakításra ösztönzött.

Ma már a gazdák csak egy hazai cégnek, a szolnoki fermentálónak tudják eladni a termést, de a korábban a nyíregyházi fermentálót üzemeltető amerikai Universal Leaf Tobacco, amely 2016-ban bezárta a hazai üzemét, azért felvásárló maradt. A cég Magyarországról is visz alapanyagot Olaszországba.

A gyárak

Valaha Nagy-Magyarország területén 22 „szivarkagyár” működött, többek között Debrecenben, Lágymányoson, Szegeden, Pécsen, Egerben, Sátoraljaújhelyen, de még Fiumében (Rijeka) is. A rendszerváltás idején már csak négy maradt, és mindegyiket gyorsan privatizálták,

• a debrecenit a Reemtsma,

• a pécsit a British American Tobacco (BAT),

• az egrit a Philip Morris,

• a sátoraljaújhelyit a Reynolds vette meg.

A hazai piacot korábban mindenki védővámokkal védte, így a legtöbb országban több helyi gyár is működött, de a dohánygyárak az EU-csatlakozásunk nagy vesztesei lettek. 2004-ben eltűntek a vámok, és a debreceni és az egri gyárat nyugati tulajdonosaik azonnal bezárták. A cigaretta ugyanis – ellentétben a tejjel, a műtrágyával vagy a cementtel – tömegarányosan annyira értékes, hogy a szállítási költsége nem jelentős, így akinek volt a közelben másik gyára, annak a szinergiák miatt jobban megérte onnan kiszolgálni a magyar piacot.

Igaz, 2004-ben az uniós csatlakozás nemcsak több hazai gyár végét is jelentette, de a vámmentesség azért kinyitotta a külföldi piacokat is a magyar gyártók előtt. 2004-ben ugyanakkor uniós kérésre meg kellett emelni a jövedéki adót, és azóta sok drágítás után most értük el az EU-minimumot. Ez pedig vonzóvá tette a magyar piacot a csempészeknek, így 2005-ben, 2006-ban 25-27 százalék volt a csempészpiac aránya, ez mára visszaszorult.

Maga a folyamat

A dohánygyártás amúgy meglepően összetett feladat. A fermentálókban a minőségi osztályok szerint válogatott, bálákban érkező szárított dohányleveleket megmérik, nikotinosztály, cukorosztály szerint szortírozzák, majd egy hosszú gyártósoron dolgozzák fel. Itt emberi munkával még kiválogatják az esetlegesen előforduló zöld vagy égett leveleket, kocsányozzák, azaz a levél elfásodott főerét eltávolítják, majd az újraszárító alagútban hűtéssel-fűtéssel beállítják a megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat, hogy a dohány ne penészedjen vagy romoljon meg később.

Érdekesség, hogy a dohánygyárakban nem egyfajta dohányt használnak, hanem egy rakás, például magyar, brazil, spanyol, görög, afrikai dohányból keverik ki az adott brandre jellemző ízt. Bár egy szál cigarettában kevesebb mint egy gramm dohány van, az mintegy 15 dohányfélét használ, a receptúra szerinti arányokban.

A cigarettagyártás része még a papír (amit egy 6 kilométeres tekercsről adagol, vág, ragaszt a gép), illetve a filter (többségében acetátkábel, amely a füstben lévő anyagok egy részét kiszűri), illetve a többrétegű csomagolás.

A dohánytermékeknek is vannak hűséges követői, de itt korábban a márkák népszerűségében hatalmas szerepe volt a marketingnek, a férfias reklámoknak, az autóversenyeknek, a kocsmákban elhelyezett reklámtermékeknek. Az Európai Unióban ez ma már mind tilos. Egyetlen esélyük van a gyártóknak, hogy promotálják a termékeiket, ez a „kiemelés”, vagyis a termék elhelyezéséért fizethetnek a trafikoknak.

A hazai piac

Itthon az „átkosban” a Symphonia, a Sopianae, a Munkás, a Fecske, a Kossuth és hasonló magyar termékek uralták a piacot. De aztán itt is megjelentek a nagy márkák. A világ legértékesebb brandjei ma sorrendben a Marlboro, a Pall Mall, az L&M és a Camel.

Jelenleg a hazai piacon

  • a Philip Morris 40 százalék feletti piaci részesedéssel vezet (övé a Marlboro, a Philip Morris, az L&M, a Chesterfield);
  • a második a BAT (Sopianae, Pall Mall, Rothmans, Dunhill, Kent, Lucky Strike);
  • a kisebbek között fontos szereplő az Imperial (Davidoff, Gauloises, John Player Special, West);
  • Japan Tobacco (Camel, Salem, Winston, Benson&Hedges);
  • és van egy magyar tulajdonú cég, a Continental (Pannónia, Sláger és a Hungária).

Utóbbit tulajdonolják Sánta János és üzlettársai, akik a magyar dohányiparban régóta megkerülhetetlen szereplők. A polgármestersége idején Lázár Jánossal kapcsolatot ápoló hódmezővásárhelyi vállalkozó család érdekeltségei minden dohányipari fázisban jelen vannak Magyarországon, ám velük és szerepükkel a következő, dohánykereskedelemmel foglalkozó cikkünkben foglalkozunk.

 

A British American Tobacco (BAT) Pécsi Dohánygyár Kft. új üzeme az avatás napján, 2019. szeptember 2-án – Fotó: Máthé Zoltán / MTI

A gyártáshoz kapcsolódik ugyanakkor, hogy a cégcsoport 10 milliárd forintos gyárfejlesztést jelentett be, gyakorlatilag egy új, három, egyenként 1800 négyzetméteres szinten működő üzemcsarnokot épít a sátoraljaújhelyi gyárban, amit leginkább a kapacitásbővítés és a megnövekedett dohányvágatigény tett szükségessé.

A projekt 1,5 milliárd forint önerőből épül, a finanszírozás túlnyomó része bankhitelből, a kisebbik része pedig pályázati forrásból tevődik össze (a Nagyvállalati Beruházási Program keretében a forrást a Pénzügyminisztérium biztosítja, amiért cserébe hét éven keresztül a kifizetett bértömeg növelését vállalta a cég).

Döbbenetes adók

Bár már többször utaltunk rá, hogy a hazai kereskedelem rendszeréről később szeretnénk írni, azért a gyártók jövedelmezősége miatt nem érdektelen megnézni egy doboz cigaretta matekját, ami elég döbbenetes. Nincsenek ugyan egzakt számok, mert a trafikok forgalma és a cigaretta ára alapján is változik az adókulcs, illetve a bevételmegosztás, de az arányokat jól mutatja ez a konkrét számsor:

  • 1620 forint – egy doboz 20 szálas cigaretta kiskereskedelmi ára.
  • 1237 forint – összes adó (tételes és százalékos jövedéki adó és áfa).
  • 200,6 forint – kis- és nagykereskedelmi árrés
  • 172,4 forint – a dohánygyár nettó bevétele.

Igen, a gyártó alig több mint 10 százalékot kap meg a terméke végső árából.

Mégsem szereti az állam

Bár mindez igen csábító méretű állami bevétel, az unió nyomására és a magyar állam törekvései mentén azért tényleg szigorodik a dohánytermékek értékesítése. Már eddig sem lehetett semmilyen „pozitív” kommunikációt folytatni, nem lehetett olyat ráírni egy termékre, hogy adalékanyag-mentes, vagy ráírni a kátrány- és nikotintartalmat. Semmit, ami azt sugallja, hogy egy adott termék kevésbé káros, nehogy bárki megnyugodjon.

Sőt, mára már olyan termékjellemzők is lekerültek, mint az, hogy vaníliás vagy mentolos. De ekkor még a gyártók a színekkel „kódoltak”:

  • az erős termék piros színű volt;
  • a gyengébb kék vagy arany;
  • a még gyengébb világoskék;
  • a „hegyi levegő” pedig fehér.

2022. január 1-jétől jön a „nagy zöldség”, végképp eltűnnek a márkajellemzők a dohánytermékekről.



Forrás: TELEX, Brückner Gergely







Kövessen minket