Magyar Dohányújság

MAGYAR DOHÁNYTERMELŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

HUNGARIAN TOBACCO GROWERS ASSOCIATION

Bozsó Károly

1931.10.18 - 2002.10.27.




Születési hely: Nyíregyháza
Születés ideje: 1931.10.18
Halál ideje : 2002.10.27.

 

Bozsó Károly 40 évet dolgozott a dohányiparban különböző munkakörökben. Leghosszabb ideig     - kis híján 30 évig - Szolnokon a Dohányfermentáló üzemben gyártásirányítóként, illetve nyers-áru részlegvezetőként szerzett múlhatatlan érdemeket. Tevékeny közreműködőként sokat tett azért, hogy az ország különböző térségeiben működtetett szárító- és dohánybeváltó telepekről minél homogénebb, és egységesen jobb minőségű szárított leveles dohány kerüljön az üzem feldolgozó gépsorára.
 

Bozsó Károly
 

Bozsó Károly 1931.október 18-án született Nyíregyházán, leánytestvérét követően munkás szülők második gyermekeként. Édesapja Bozsó László sütőipari munkás volt, édesanyja (szül: Tompa Mária) a háztartásban dolgozott. Az elemi és a polgári iskolák elvégzése után tanulmányait Kereskedelmi iskolában folytatta, de az 1946-47-es tanév sikeres befejezése után kénytelen volt azt megszakítani, mert édesapja hadifogságban volt, édesanyja pedig betegsége miatt nem tudott dolgozni. Megélhetésük érdekében egy nagykereskedésben vállalt munkát, ahol, 1948 augusztusáig dolgozott. Ebben az időszakban édesapja hazatért, így ismét tovább tudott tanulni. Beiratkozott a Gépipari Technikumba, ahol három évet eredményesen elvégzett, de az iskolát közbe jött családi problémák után nem tudta befejezni. Ekkor az Állatforgalmi Vállalatnál helyezkedett el, ahol könyvelőként foglalkoztatták. 1951. augusztus 10-én a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló vállalathoz került készáru könyvelői munkakörbe. 1951.november 3. és 1954.november 3. között tényleges katonai szolgálatát töltötte, tizedesként szerelt le. Ezt követően visszakerült a dohányiparba a nyíregyházi fermentálóhoz, ahol előbb pénztáros, majd fermentőr gyakornok lett.

1956.június 8-én házasságot kötött Augusztinyi Irénnel, házasságukból egy leánygyermek született (Edit,1957. május 2.)

1957. június1.-vel nevezték ki fermentőrnek, és ebben a beosztásban 1963. november 1-ig dolgozott. Munkája elismeréseként Vállalat Kiváló Dolgozója oklevelet kapott. Időközben többször félbeszakadt tanulmányait befejezte, és 1963-ban dohányipari technikusi oklevelet szerzett. Első házassága 1962-ben felbomlott. Ez a változás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy kérte áthelyezését a Magyar Dohányipar Lágymányosi dohánygyárába, ahol munkáját a gyáregység Tervosztályán tervelőadóként folytatta. Ekkor készült munkahelyi minősítése miközben elismerően taglalja szakmai hozzáértését, gyors felfogóképességét, kellő gondossággal elvégzett pontos és megbízható értékű munkáját, azt is megállapítja, hogy átlagon felüli képességeinek teljes körű kibontakozását sajnálatos módon gátolja magánéletének lazább keretek között tartása.

Az életvitelére vonatkozó kritikák hatására, valamint azért, mert megszerzett szakmai ismereteit jobban szerette volna a gyakorlatban hasznosítani, ismét változást kezdeményezett. Kérésének elfogadása után 1965. március 1-jén áthelyezéssel az iparág Szolnoki Fermentáló Üzemébe került és 1967. április 1-ig fermentőrként dolgozott. Közben 1966. április 30-án házasságot kötött a szintén a Fermentáló Üzemben dolgozó helyettes adminisztratív vezetővel, Kurucsai Gabriellával, akinek első házasságában született fiú gyermekét (Tibor, szül. 1959. aug. 30) a továbbiakban közösen nevelték.

1967. április 1-én gyártásirányítói munkakör ellátására kapott kinevezést. Ebben a munkakörben közvetlenül az üzem vezetője alá rendelve az üzem körzetében megtermelt dohányok felvásárlása, a szárító telepeken szárított, és a dohánybeváltó üzemek által felvásárolt szárított leveles dohányok Szolnokra szállításának megszervezése, fogadása, egységes minősítési szempontok szerinti rendezése, tárolása, szükség szerint válogatásának szakmai irányítása, a készletváltozások dokumentálása tartozott legfőbb tennivalói sorába. Magánéletének rendeződésével a saját maga által is kedvelt munkakörében ekkor kezdődött el az a mintegy 25 éves időszak, melyben érvényesültek átlagon felüli elméleti ismeretei, folyamatosan gyarapodó szakmai tapasztalatai. Ettől kezdve tudásával, szorgalmával sokak megelégedésére töretlenül az iparág és az üzem érdekeit szolgálta.

Munkájának ellátáshoz ekkorra már vezetői és munkatársai által egyaránt elismert képzettséggel és gyakorlattal rendelkezett. Mivel korábban többféle munkaterületen dolgozott, így a fermentáló üzemben előforduló egyéb munkakörökben is jártasságot szerzett, ezzel segíteni, vagy szükség esetén helyettesíteni tudott a felvásárlási-feldolgozási kampányidőszakokban. Kiemelkedő szervezői képességeinek eredményeként kezdeményezésére jelentős létszám végzett dohányválogatást. Munkaterületén jó légkört alakított ki, humorával, kedélyes stílusával egyes munkafolyamatok egyhangúságát a legtöbbször sikerült feloldania. Nem volt kicsinyes, beosztottait igazságosan bírálta el, a végzendő munka minőségét, a határidők betartását viszont szigorúan megkövetelte.

A Fermentáló Üzemhez tartozó területeken folyó termeltetési, szárítási, válogatási munkákat észrevételeivel, véleményével folyamatosan segítette a feldolgozásra beszállított dohányok központi átvétele során szerzett tapasztalatainak felhasználásával. Gyakran tartott helyszíni válogatási bemutatót a telepeken is. Korrekt, objektív minősítéseivel, cáfolhatatlan észrevételeivel kivívta a termelők elismerését, tiszteletét.

 

Bozsó Károlyné nyugdíjazásának ünnepsége 1984.
 

Közismert, hogy a dohánybeváltás során a termelők által beszállított dohányok minősítésének objektivitását sajátos módon segíti a nyilvánosság. Bozsó Károly esetében ez a megállapítás fokozottan érvényesült, mert a termelők az átadásra felajánlott anyagaik minősítésénél tartottak a nem sértő, de ironikus megjegyzéseitől, szakmai fricskáitól, amit akkor mondott, ha a minőségi osztályok kevertségében, a bála közepében talált gyenge béléscsomók elhelyezésében szándékosságot észlelt. Ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy a termelők gondosabb anyag előkészítéssel igyekezték elkerülni, hogy dohányuk beváltásakor mások rajtuk élcelődjenek.

 

Bozsó Károly feleségével és munkatársaival
 

A zöld dohányok átvételének, a nagy központi szárítótelepek működtetésének, az akkor még nagyobb arányban meglévő bérszárításoknak az időszakában a szárítókamrákból sok zöld világos dohány került ki. Ezekből a tételekből szakszerű utókezeléssel – Szinesítéssel - magasabb osztályba sorolható, értékesebb anyagot lehetett kinyerni. A szolnoki Fermentáló Üzem két nagyméretű színesítő kamrával rendelkezett, ezeket Bozsó Károly a színesítési folyamat gondos ellenőrzésével mesteri módon kezelte, nagymértékben növelve ezzel az árualap értékét.

 

Üzemi rendezvény 1985.

 

A dohánytermelők számottevő része nem rendelkezett megfelelő feltételekkel a dohányok válogatásához. Ezzel szemben a Fermentáló üzemben biztosított volt a kellő szakértelem és a szükséges létszám. A dolgozókat Bozsó Károly munkaidő utáni, és hétvégi munkavégzésre is tudta mozgósítani üzemi elszámolással, vagy a brigádmozgalmak felajánlásával. A szalagos rendszerű válogatás beüzemelésében és elfogadtatásában is komoly szerepet vállalt. A nyolcvanas években - a jogi keretek kisvállalkozásokat érintő új lehetőségeivel élve – Gmk-t szervezett, és irányította annak munkáját, többlet jövedelemhez juttatva ezzel a résztvevőket, miközben az üzem is szakszerűen válogatott anyagot kapott.

 

Üzemi ünnepség 1988.
 

Szolnokon végzett kiemelkedő munkásságát 1980-ban a Vállalat Kiváló Dolgozója jelvénnyel, 1985-ben Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerték el.

Munkakörének összetettségét, bonyolultságát jól jellemzi, hogy a dohányfelvásárlási és feldolgozási kampányidőszakban gondoskodnia kellett naponta 4-6 gépkocsi szerelvény fogadásáról, a beszállított szárított leveles (FEK) dohányok lerakásáról, mennyiségi ellenőrzéséről, minősítéséről, a nyersanyag raktárban osztály szerint elkülönített tárolásáról.  A bevételezett mennyiség és a gépi feldolgozás miatt módosult készletváltozás dokumentálásáról, naprakész nyilvántartások készítéséről, a beosztottakkal kapcsolatos jelenléti ívek ellenőrzéséről, a raktárrend fenntartásáról, mindezen tennivalók elvégzéséhez szükséges technikai eszközök, szerszámok, nyomtatványok biztosításáról. Sokrétű tennivalóinak átlagon felüli elvégzését a rendszeres vezetői értékelések folyamatosan elismerték. Ebben külön kiemelték jó meglátásait, gyors felfogóképességét, precizitását, igényességét, pontosságát. Kézzel készült kimutatásai mindig igényes, gondos munkát tükröztek, szemre is tetszetősen jól áttekinthető szépírással készültek, követve ezzel az iparág történelmi hagyományait. Beosztottjaitól is hasonló igényességet és pontosságot várt el. Kisebb számítási hibákat humoros ugratással rendezett le, pl. úgy, hogy „számolni az iskolában kell megtanulni, nem pedig a munkahelyen gyakorolni”. Nagyobb hibák estén viszont emelt hangon kérte számon az elkövetett hibát, és következetesen számon kérte a helyre igazítást. Beosztottait azonban nem csak fegyelmezte, hanem folyamatosan képezte, a kezdő, fiatal szakembereket pedig fokozott gondossággal segítette.

 

Nyugdíjas találkozó 1988
 

Egy 1973-as keltezésű üzemi vezetői értékelés külön kiemelte, hogy az üzemben „kálónormáink – raktározási apadások – jelentősen csökkentek, a kiképzés előtti változások (köszönhetően a válogatást, színesítést követő átminősítéseknek) plusz értékeket mutattak.” Ez nem egyedi, egyszeri vélemény volt, hanem a munkájára folyamatosan jellemző figyelmesség és gondosság olyan elismerése, amit rendszeresen meg lehetett volna ismételni. Évekkel később a Vállalat termeltetési területe a korábbi, hagyományos körzetekhez képest megnövekedett, nagyobb mennyiségű homokos területen termelt és a szabvány által megengedett felső határhoz közeli nedvességtartalmú dohány érkezett Szolnokra. A feldolgozó kapacitás viszont ekkor gyakorlatilag változatlan maradt, így a tárolási idő meghosszabbodott. Az évzáró leltár készítésekor kiderült, hogy az átvételkor bemért súly és a gépi kezelésre feladáskor mért súly számított különbsége nagyobb, mint a leltározáskor mért raktáron maradt készlet elfogadható veszteségekkel korrigált súlya. A vállalat akkori igazgatója nem akarta elfogadni a hiány keletkezésével kapcsolatos üzemi érvelést, határozottan kijelentette, hogy már pedig a dohány nem apad, sőt az akkor a jövedéki törvény hatálya alá tartozó leveles dohánnyal való visszaélésre vonatkozó eljárás lefolytatását sem zárta ki. Bozsó Károlyt nagyon bántotta, hogy az üzem, és személy szerint az ő több mint 30 éves, elismert, becsületes munkáját, melynek során hozzávetőleg százezer tonna dohány minősítésében működött közre, továbbá szakmai tisztességét kétségbe vonják. Nagyon sok méréssel, összehasonlító számítással, az adatok feldolgozásával és szakszerű ábrázolásával, higgadtan bizonyította igazát, valamint azt, hogy vállalatvezetői kinyilatkozás sem tudja felülírni a szakszerűen tárolt dohányanyagokban végbemenő folyamatok törvényszerűségeit. Ezt követően a leveles szárított dohányok homok- és nedvességtartalmának elszámolása felülvizsgálatra, indokolt mértékben módosításra került.

Bozsó Károly 1991 decemberében ment nyugdíjba. Ezt követően még három feldolgozási kampányban dolgozott határozott idejű munkaszerződéssel 1995. február 15-ig. Munkahelyének az ezt követő időszakban bekövetkezett mélyreható változásai már nem érintették.

Személyében az iparág hagyományait a változásokkal ötvözni tudó, munkáját tisztességgel és becsülettel ellátó derékhadának hasznos és nélkülözhetetlen tagja volt. Időben belátta, hogy életmódjának fiatalkori kilengései rossz irányba vezethetnek, és képes volt életvitelén úgy változtatni, hogy családjának, szűkebb környezetének, hivatásának és munkahelyének biztos támaszává váljon.

Bozsó Károly 2002. október 27-én hunyt el, 2002. november 04-én, Szolnokon helyezték örök nyugalomra.


Forrás: Dofer Zrt. - Bozsó család - Benedek János





Időjárás




Máshol vagyok:



Kövessen minket