Magyar Dohányújság

MAGYAR DOHÁNYTERMELŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

HUNGARIAN TOBACCO GROWERS ASSOCIATION

Oszlánczi Sándor

1944.07.30. - 2003.07.15.




Születési hely: Kápolna
Születés ideje: 1944.07.30.
Halál ideje : 2003.07.15.

 

Oszlánczi Sándor több mint negyven éven keresztül dolgozott első és egyetlen munkahelyén Szolnokon, a Gépifermentáló Üzemben. Munkája során több tízezer tonna leveles dohány szakszerű gépi kezelését szervezte és irányította. 2003-ban műszakvezető fermentőrként vonult nyugdíjba.           

Kápolnán született, édesapja a háború előtt uradalmi cseléd volt, az azt követő földosztáskor kapott 4,5 hold földön próbált gazdálkodni, majd a kápolnai Dohánybeváltó Üzemben több, mint 20 éven át vagyonőr. Édesanyja egy Ktsz takarítónője volt. Két húga született, az öttagú család rendezett, de szerény körülmények között élt. Általános iskolai tanulmányait helyben végezte, és 1958.ban felvételt nyert a Debreceni Dohányipari Technikumba.

Szülei komoly áldozatok árán tudták taníttatni. Kamaszos konoksága is nehezítette az iskolába való beilleszkedést. Életkora előrehaladtával azonban egyre komolyabban vette a tanulást és a szakma iránti érdeklődést- amit a szülői házból és környezetéből vitt magával- , és 1962-ben jó eredménnyel dohányipari technikusi oklevelet szerzett.
 

Technikumi osztálytársakkal
 

1962.július 16.-án került a Szolnoki Gépifermentáló Üzembe, technikusi munkakörbe. 1963 szeptember 1.-én fermentőr gyakornoki, majd 1964 április 1-től fermentőri beosztást kapott. Szakmai fejlődése átmenetileg megszakadt, mert 1964 november-1966 november közötti időszak alatt tényleges katonai szolgálatot teljesített, és tartalékos alhadnagyként szerelt le.

1965-ben házasságot kötött, házastársa leánykori neve:Nagy Mária Julianna. Két gyermekük született: Zoltán (1965), Zita (1975).
 

Osztálytársak között
 

A fermentőr komoly és felelősségteljes munkát végez, amit az általa vezetett műszak végtermékeire vonatkoztatva olyan formában vállal, hogy a termékek csomagolásán elhelyezett, azonosító adatokat tartalmazó bálacímkéken fel van tüntetve a neve. Szakmai információk szerint ennek régebbi hagyományai vannak, mint a minőségbiztosítási rendszerek alkalmazásának egyes időszakában fel-felbukkanó „ Munkád mellé add a neved!” mozgalmaknak. Oszlánczi  Sándor nevét tartalmazó bélyegző lenyomat számtalan dohánybála azonosító címkéjén szerepelt.

Fermentőrként feladatköre az átvett leveles dohányok gépi kezelésének összetett műveleteire terjedt ki. Szervezte, irányította és ellenőrizte a feldolgozás teljes munkafolyamatát, gondoskodott a gépsor egyes elemeinek a dohány fajtánkénti és osztályonkénti választékaihoz előírt, illetve szükségszerű beállításáról, beállíttatásáról, a technológiai követelményeket és a műszakvezető fermentőr tennivalóit részletesen tartalmazó műveleti utasítás betartásáról. A műveleti utasítás egyes pontjai az anyagoknak a nyersáru raktárból történő bemérésétől a gépre adási, kondicionálási, válogatási, többfokozatú kocsányozási, osztályozási, kocsányszárítási, fermentálási, műveleteit a kezelt termék  csomagolásáig részletesen szabályozták. A teljes technológiai folyamat végzéséhez átlagosan 40-45 fő, főként idénymunkás munkájára volt szükség. A szezonmunkások betanítása, a szükséges személyi tárgyi feltételek biztosítása, a műszakonkénti létszám nyilvántartása, a termelési kimutatások elkészítése, az anyagfelhasználás kiértékelése is a műszakvezető fermentőr feladata volt. A korabeli laboratóriumi vizsgálatok sok időt vettek igénybe. A vizsgálati eredmények rendelkezésre állásáig a gépsoron több tonna dohány haladhatott át, ezért nagy szükség volt arra, hogy a fermentőrök kiemelkedő érzékkel rendelkezzenek a feldolgozási paraméterek a megengedett értékektől való eltéréseinek azonnali felismeréséhez.

 

A fermentőr legfontosabb tartózkodási helyén
 

A fermentőr tévedése- beleértve a nedvességtartalom, frakció összetétel, illóanyagok, aromák, kellemetlen íz- illetve szaghatások késve történő megítélését-súlyos minőségi következményekkel, anyagi károkkal járhat. Az egyéni képességek fejlesztése, összemérése céljából a fermentőrök egymás között, vagy más munkatársakkal is versenyeztek, kisebb fogadásokat kötöttek, hogy ki tudja  legjobban megközelíteni a laboratórium mérési eredményeit. Oszlánczi Sándor azok közé tartozott, akik igen keveset tévedtek. Mindezek alapján általánosan elfogadott volt, hogy a fermentőri munka és szakértelem feldolgozási kampányban nélkülözhetetlen. A holt szezonban viszont más hasznos elfoglaltságot kellett részükre találni. Ezek közé tartoztak a központi szárítótelepi munkák, belső helyettesítések adminisztratív munkaterületeken, a termelési év kiértékelése, felkészülés a következő kampányra. Oszlánczi Sándor több alkalommal dolgozott Kálban és Erdőtelken a szárítótelepen. 1969-ben eredményei alapján Kiváló Hevesi Dohányszárító címet nyert el. Az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején a központilag nevelt dohánypalánták kiszedését irányította a Jászberényi Dohánybeváltó Üzemben.

1974-ben a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. 1975-től az Üzemi Szakszervezeti Bizottság titkára lett, majd tagja lett a Vállalati Szakszervezeti Bizottságnak, a Vállalati és Tröszti Tanácsnak. 1977-ben szakszervezeti munkáért kapott elismerő oklevelet.
 

Üzemi vezetői értekezleten a szakszervezet képviseletében
 

1978-ban a szolnoki üzemben végrehajtott rekonstrukció után gyorsan elsajátította az új technológiát, hozzájárult a vártnál jobb eredmények gyors eléréséhez. 1980 január 19.-én 22 órakor öngyulladás miatt tűz keletkezett a fermentáló csarnokban. A tüzet a lakótelep lakói -köztük Oszlánczi Sándor, aki 1968-ban kapott ott szolgálati lakást -az üzemi vezetők irányításával eloltották, és megmentették ezzel a rekonstrukció során létesített új gépsort a nagyobb károktól.
 

Dohányválogatás gmk-ban 1985-ben

Társadalmi munka terén vezetőinek minősítése szerint a legkiválóbbak közé tartozott. Aktív szerepe volt a brigádmozgalomban, hitt annak közösségformáló szerepében. 1986-ban Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapott. Az 1989-ben végrehajtott rekonstrukciót követően ismét gyorsan elsajátította a technológiai rendszer módosított elemeinek működtetését, amivel hozzájárult a vevői követelmények magasabb színvonalú teljesítéséhez.

Az 1990-es évek elején a vállalat akkori vezetője a fermentőri tevékenység munkanap fényképezését rendelte el. A szolnoki Gépifermentáló Üzem technológiai gépsora az örökölt építészeti adottságok miatt igen tagolt, több helyiséget érint. A gépsort a fermentőr szervezési, adminisztratív és egyéb ellenőrzési feladatai mellett műszakonként többször is bejárja. A munkanap fényképezést végző munkatárs miután Oszlánczi Sándor mozgását, intézkedéseit egy ideig követte és dokumentálta, rövid idő múlva elismerte, hogy a fermentőri munka átlagon felüli fizikai és szellemi megterheléssel jár.
 

"A végeredmény"

50 kg-os dohánybála vizsgálatra előkészítve
 

1995-ben a vállaltnál kialakult válsághelyzet miatt a dohányfelvásárlás és feldolgozás – a cég történetében először és korábban elképzelhetetlen módon – elmaradt. Ennek következményeként kényszer-szabadságolásra, ügyeleti rendszer bevezetésére, majd folyamatosan csoportos létszámleépítésre került sor. A munkaviszony megszüntetése Oszlánczi Sándort is érintette. Bár végkielégítést kapott, de családja szerint szeretett munkájának elvesztése lelkileg rendkívül megviselte. Életkora, speciális, szűk körben hasznosítható szakismerete miatt kevés esélye volt elhelyezkedésre.

Időközben a szolnoki Üzem vezetése előrehaladott tárgyalásokat folytatott a V.Tabac Kft akkori vezetőjével dohányvágat készítésére. Ez a példa nélküli elképzelés, hogy a kocsányozó – és fermentáló gépsor néhány leleményes átalakítással, kiegészítéssel a továbbiakban cigarettagyártás részeként működjön, kezdett egyre inkább valósággá válni. Oszlánczi Sándor figyelemmel kísérte az átalakításokat, tanulmányaira, szakmai tapasztalataira támaszkodva igyekezett tanácsokat adni az átalakításban résztevőknek, mert bízott abban, hogy ott ismét munkalehetőséget kap. Erre 1996 első negyedévében sor is került. A V.Tabac Kft állományába kerülve korábbi munkatársaiból megszervezte a dohányvágat készítő műszakot. A sikeres munkavégzést igazolja, hogy 1996. április 30.-án piacra került a Szolnokon készült vágatból gyártott Pannónia nevű cigaretta, ami rövid időn belül nagyon népszerű lett. A növekvő piaci igények miatt fokozni kellett a termelést, így szükségessé vált egy második műszak beindítása is. Időközben a Dohányfermentáló rt is újra indította termeltetési, dohányfelvásárlási tevékenységét, ezért feldolgozási idényben a gépsor alaphelyzetbe való visszaállításával- váltott üzemmódban- fermentálást is végeztek. A feszített munkarend kialakításában, megszervezésében, működtetésében elévülhetetlen érdemei voltak Oszlánczi Sándornak. Ez az üzemviteli rendszer 1997.december 31.-ig működött ebben a formában, ezt követően a V.Tabac Csoport a Dohányfermentáló rt , és más cégek privatizálását követően átcsoportosította a termelési feladatokat, így Szolnokon a legfontosabb tevékenység ismételten a dohánytermeltetés és gépi kezelés lett. Oszlánczi Sándor ezt követően – jogfolytonosság mellett – visszakerült a Dohányfermentáló Rt állományába.
 


 

A privatizációt követően nagyívű műszaki fejlesztésekre került sor a szolnoki Üzemben. 1999-ben egy új első- úgynevezett lágy kocsányozást lehetővé tevő – fokozat épült be a technológiai sorba. Korszerűbb vezérlést, szabályozást és ellenőrzést biztosító szerkezeti elemek (folyamatos nedvességmérő, többcsatornás ipari TV, fokozatmentes fordulatszám szabályozás,stb) segítették Oszlánczi Sándor fermentőri munkáját is, ezzel a munkafeltételek és a termelési eredmények az egyre igényesebb nemzetközi színvonalnak is jobban megfeleltek.
 

Nyugdíjas búcsúztatása 2003-ban
 

Időközben Oszlánczi Sándor megszerezte a nyugdíjazáshoz elegendő szolgálati időt.  2003.06.01.-én nyugdíjba vonult, és azt tervezte, hogy sokat fog pihenni, horgászni, megnövekedett szabadidejét  elmaradt kedvteléseinek megfelelő elfoglaltságokkal tölti ki, majd a dohány feldolgozási kampányidőszakára visszatér, és végzi szokásos szezonális munkáját. Elképzeléseit azonban nem tudta megvalósítani. A megszokott életritmus megváltozása nyugtalanná tette, nem találta helyét, lelki békéjét elveszítette. 2003.07.15.-én váratlanul elhunyt.

Oszlánczi Sándor nem volt kezdeményezője a dohányágazat egészét, vagy szűkebb vállalti környezetét meghatározó, korszakos döntéseknek. Munkája során folyamatosan hozott viszont olyan, kívülállóknak talán jelentéktelennek tűnő apró, de nagyon fontos döntéseket, amellyel hozzájárult ahhoz, hogy a termelői leveles dohányokból egységesen jó minőségű alapanyag készüljön a dohánygyárak részére.

Kötelességtudó, értékes szakmai tevékenysége, együttműködési készsége, szorgalma, megbízhatósága példaértékű volt és maradt vezetői és munkatársai számára.


Forrás: Oszlánczi család és Benedek János Dofer Zrt. Vezérigazgató

Csatolmányok



Képgaléria :

Oszlánczi Sándor







Időjárás




Máshol vagyok:



Kövessen minket